Volt itt olyan aki egy teljesen szürreális szituációban szólítottak le és utánna kapcsolat lett belőlle?

Egy mise után mentünk ki a templomból, és a mellettem ülő, kedves szőke lánynak közöltem, hogy szépen énekel.

Azt válaszolta: Kösz, Te is.

Erre én: Ez fura...

Ő: Micsoda?

Én: Hát... Eddig csak két féle nő mondta, hogy szép énekelek.. Az egyik, akinek tetszettem, a másik az Anyukám.

Ő: Pedig tényleg szépen énekeltél.

Aztán még beszélgettünk pár alap dolgot, de neki sietnie kellett. Még megkérdezte a végén a nevemet. Gondolkodtam is, hogy a teljes nevemet mondjam-e vagy sem.

A teljes nevemet mondtam.

Mire haza értem fb-n már bejelölt, és én beszélgetést kezdeményeztem. Három hét kapcsolat lett belőle.

És mindössze annyin múlt, hogy bemondtam a gondolatomat hangosan egy idegennek: "Szépen énekelsz". Ha meg se mukkanok, csak kimegyek, akkor most ezt a sztorit se írhattam volna le... és talán totál máshogy alakul az életem. :) Érdekes milyen apró dolgokon múlik a jövő.

Nagyon régen történt... Délutános műszakból mentem haza éjjel, ahogy mentem le az aluljáróba, éktelen csörömpölést hallottam magam mögött. Hátranéztem a vállam fölött, egy pasi elesett, és valami fém lemez volt nála, az csörömpölt. Nem foglalkoztam vele, mentem dolgomra. Néhány megállóval odébb leszállok a metróról, megyek a buszhoz, amikor megszólít egy pasi. Látod, arra már nem emlékszem, mit mondott, de szóba elegyedtünk. Mint utóbb kiderült, ő volt az, aki elesett a lépcsőn, állítólag az én kerek fenekem miatt :))

Rövid kapcsolat, valamivel hosszabb barátság, és a mai napig szép emlék lett belőle.

1000km-ről kezdtünk beszélgetni. Unatkoztunk ő is, én is, rám írt, és lassan egymásba gabalyodtunk.

Ennek egy éve, azóta összeköltöztünk.