Van itt olyan aki őszintén meg meri mondani ismerkedésnél, hogy utál dolgozni?

Megint egy kérdés, ami állít...

A munka nem a te életed értelme, de másé még lehet. Fogadd el.

Rólam, mindenki tudja, aki kicsit is ismer. Ez miért lenne baj, hátrány? Nem az a lényeg, szeretsz, nem szeretsz, dolgozol, nem dolgozol, hanem, mennyi pénzt tudsz keresni.

Örök igazság, ha dolgozol, nincs időd pénzt keresni.

El sem tudnám már képzelni az életem munka nélkül. Olyannyira, hogy van egy munkahelyem, és itthon ezen felül állatokat tartok, gazdálkodok. Ha 1 hétig nem megyek be dolgozni, mert olyan a beosztás, már vacakul érzem magam. Kell az az idő ahhoz, hogy megbecsüljem az itthon töltöttet.

Más részről viszont nem volt ez mindig így. Volt, hogy utáltam a munkámat, de az még más hely volt és nem volt otthon kikapcsolódás.

Amíg Bp.-en éltem az ottani élet szörnyű volt, de csak amiatt, mert az a munka -hiába értettem hozzá- nem volt álommeló.

Szerintem te sem konkrétan dolgozni utálsz, hanem még nem találtad meg azt a munkát, amit szeretsz csinálni.

Valóban nem az élet értelme, de nem hiszem, hogy heti 7/24-ben képes vagy bulizni, szeretkezni, lazulni, kikapcsolódni, élvezni a szabadságot.

Tudod, ha "munkanélküli vagy, nincs értéke a hétvégéknek sem".

Persze én ezt mindig mondom is, csak kicsit másképp. A munka/teremtés/alkotás igenis az élet értelme. Az amit ma munka alatt értünk, az mások anyagi érdekeinek kiszolgálása, mert rávisz a megélhetési kényszer és/vagy a nagyobb fogyasztás/magasabb életszínvonal iránti vágy. Ezt a fajta munkát természetesen senki nem szereti. Ezzel nincs is semmi baj.

30/f

Most olyan munkám van, amit mások "alja melónak" tartanak, én mégis imádom, és látszik is rajtam. :D Volt viszont olyan munkám is, amit utáltam, ezt pedig nem csak a környezetemnek, hanem a munkáltatómnak is megmondtam. Fel is mondtam két hét után.

Akik pedig nem képezték magukat, hogy ne olyan munkájuk legyen, amit szívből gyűlölnek, azokat nem tudom sajnálni.