Megkavarodtam, de attól még ennyi volt, ne foglalkozzak vele?

Sziasztok!

Nem is tudom minek írok ki kérdést, csak rendezgetem a gondolataimat, kicsit megkavarodtam.

Járok egy egyetemen egy szakra, és ugyanoda, csak másik szakra járt egy srác, közös ismerősök kötöttek minket össze, és kötnek a mai napig. Már rég befejezte a mesterszakot is másik egyetemen. Szóval így ismertem meg.

Volt hogy "próbálkozott" nálam, randira hívott vagy hasonló, igazából időközzel 2X is szeretett volna ismerkedni. Elutasítottam, mert baráti érzéseim voltak csak felé.

Aztán azért, mégiscsak kedveltem meg minden, azt hiszem, idővel "megfogott" volna. Már akkor jobban nyitottam felé, ő is érezte.

De aztán lett barátnője. Szóval ez a dolog köztünk visszavett és meg is szűnt, kb. augusztusban beszéltünk utoljára, mikor boldog szülinapot kívántam neki és röviden irkáltunk.

De ma ültük egy közös barátunk szülinapját, és újra láttam, illetve először láttam a barátnőjét. És nem mondom, kicsit megkavarodtam... Mindig is jó barátok voltunk vele, és ma rádöbbentem, kicsit hiányzik, már mint barát is. Végig nagyon aranyos volt velem, viccelődött, kedveskedett, mint szokott. És hiányzik... De más is, mert most úgy férfiként is igazán tetszett, magas, izmos, helyes.

Nem mutattam de szomorkodtam magamban, mi lett volna, ha. Ha előbb kezdek el nyitni felé, vagy ha mikor elkezdek nyitni felé, jobban nyitottam volna már hamarabb. Vagy ha csak egy kicsit később ismerkednek meg, nem tudom, hol találkoztak. Vagy ha több közös program lett volna akkoriban. Bármelyik is van, akkor talán minden máshogy alakul.

Tuti most megint vissza fogunk süllyedni ebbe a nem beszélős állapotba. Hiányzik, és most már férfiként is vonzó számomra. Olyan aranyos volt a barátnőjével, ahogy viselkedett vele. Már másfél éve együtt vannak.

Amúgy a barátnője mindenkit nagy vidáman köszöntött meg beszélgetett, szóval a többiek már látták korábban is meg ismerik, láttam rajtuk hogy kedvelik.