Mit reagálnátok ha a barátotok nagyon sokat sírna mikor együtt vagytok?

Megkérdezném, hogy mi történt vele, ami ennyire összetörte.

Magamhoz ölelném, simogatnám, s biztositanám hogy én mellette vagyok...

A legtöbb ülne, mint egy darab fa és bambulna ki a fejéből, aztán másnap megbeszélné a barátnőjével a Costa Caféban egy latte mellett.

...de szerencsére olyanok is vannak, mint a második válaszoló. :)

Ezt a kérdést akár én is feltehettem volna, de megnyugtat a tudat, hogy vannak még olyanok mint a második válaszoló.

Azért ennyire nem lehetsz csúnya.

Attól függ, ő mit csinál, ha én sírok.

Ó, hogy egyem a szívét... babbal...

Először is kideríteném miért van ez, és tudok-e neki segíteni. Ha vigasztalásra van szüksége, megvigasztalom. De azt is kideríteném, akar-e tenni azért hogy ez a dolog ne így legyen, akar-e változtatni rajta, pl ha traumát kell feldolgozni, elmegy-e pszichológushoz stb. Ha nem, és semmit sem változik a helyzet, egy idő után kiábrándulnék belőle és dobnám. Tudom, kegyetlenül hangzik, de valójában ha valaki a másikat állandóan érzelmi szemetesládának használja és nem dolgozik magán, az nem alkalmas normális párkapcsolatra. Ha nem nyalogatom a sebeit, talán talpra áll. Én sem várom el egy férfitől hogy állandóan a buksimat simogassa és fordítva is így van.

Nemtől függetlenül ne bömböljön senki folyamatosan a múltja miatt. Dolgozza fel, vagy legalábbis próbálja meg, de ne úgy hogy a másikat terheli ennyire folyamatosan. Egy állandóan rinyáló ember előbb magát tegye rendbe és csak utána akarjon párkapcsolatot mert ez így borzasztóan terhes.