Kerüljem el inkább?

Pár éve szerelmes voltam egy lányba, aki akkor mást szeretett. Többször is a tudtára adtam, hogy szeretem őt, ő mindig leépített, pár hónapig megmaradtunk csak barátnak, de egy idő után nem bírtam elviselni, hogy más fiúról áradozik folyton és megszakítottam vele a kapcsolatot. 6 év után most megkeresett, először örültem neki, mert jól esett, hogy ennyi év után is gondol még rám, elmesélte, hogy boldog, lett egy barátja, akivel néhány éve együtt vannak. Aztán miután elmeséltük egymásnak az elmúlt 6 évet néhány nap múlva elkezdett furákat írni. Azt állítja, hogy mikor azt mondta, hogy a barátjával boldog, akkor nem mondott igazat, mert úgy érzi, hogy lapos a kapcsolatuk és unja a fiút. Mondtam neki, hogy akkor szakítson vele, nem helyes, hogy átveri. Erre azzal jött, hogy tudja ezt ő is, de képtelen most szakítani vele, mert a fiú családjában gondok vannak (betegség, alkoholproblémák) és ő most képtelen vele szakítani. Alig találkoznak, akkor is ő utazik a fiúhoz, a vége mindig az, hogy sírva jön el a fiú alkoholista apja miatt. Tőlem azt szeretné, ha ideköltözhetne hozzám, rövid időn belül talál olyan munkát, amit egyetem mellett is tud végezni. Azt mondja azért szeretne költözni, mert otthon egyre inkább elege van belőle a szüleinek (eléggé hisztis természete van). Meg tudom érteni az ő nézőpontját is, de ennek ellenére sem szeretnék én lenni a harmadik. Ugyanakkor már nem érzem iránta azt, amit 6 éve, de ha meglátom még mindig zavarban vagyok a közelében és megmozdít bennem valammit. Ha nem lenne barátja gondolkodás nélkül mondtam volna igent, de így nem akarok bekavarni. Nem tudom mit csináljak, neki egyelőre annyit mondtam, hogy meg kell beszélnem a főbérlővel, hogy idejöhet-e egy második lakó is. Nagyon lehúzás szaga van ennek az egésznek, én is látom, de ha róla van szó még talán most sem tudok logikusan gondolkodni.