Aki extra anyagi dolgokat elvár a másiktól az pszichopátiás jellem?

Nos én nem értek veled egyet. A szóhasználatba és összehasonlításba nem kívánok beleszólni, mert enyhén kicsavartnak érzem.

Én amikor megismerkedtem egy férfival, az első randi mindig az ismerkedésről szólt, ténylegesen. Volt olyan párom aki kezdő koromban valamivel jobban keresett nálam, de állandóan stresszelt, hogy mi lesz, ha én fogok jobban keresni. Mi lenne? Annyira ráment erre a témára, hogy fél év után elváltak útjaink. Nekem erre nincs szükségem.

Úgy vagyok vele, hogy tanultam. Nem is keveset. Két mérnök diplomám van és mindezt azért tettem, hogy jó anyagi színvonalon, nyugodtan éljek. Magamnak megtudom teremteni nőként ezt az életet, nem szeretném, ha ezt a társam lehúzná, avagy nem mennénk el vacsorázni, mert ő nem teheti meg, nem mehetünk el egy-egy hétvégére valahova, mert ő nem teheti meg, nem mehetünk el nyaralni, stb.

Nincsenek irreális elvárásaim, mi sem mentünk sehova hónapokig, amikor pl. lakást vásároltunk és az utolsó fillérünk is erre ment, de azért néha ki kell kapcsolni. Számomra észrevétlenül is kritérium lett az ismerkedésnél, hogy életképes, relative jó végzettséggel rendelkező ember legyen a társam. Nagyjából már ebből lehet tudni mennyi lehet a fizetése, DE!!! Emiatt még nem lennék képes együtt lenni senkivel. Randiztam olyan férfival is, akinek már majdnem 6 számjegyű fizuja volt érzéseim szerint, de egyszerűen emberileg nem tudtam elképzelni magamat mellette életünk végéig, így nem is lett belőle semmi.

Tehát részemről a vonzalom, szikra nem helyettesíthető munkabérrel, attól függetlenül, hogy ezt is fontosnak tartom.

2 éve vagyunk együtt a párommal, ebből 1,5 évig ő keresett 40-50 ezer forinttal jobban. Fél éve én keresek nála jobban kb. egy 100-assal, de ez egyikünket sem érdekel, mert szeretjük egymást és az a pénz, amit félreteszünk úgy is a közös célokra megy! Ilyen mértékeknél teszem hozzá már a kezdetekben sem zavart volna, ha ennyivel kevesebbet keres.

Már majdnem 6 számjegyű? Azaz elérte a bűvös 100 000-et a fizuja? Az aztán igen :D

Ne haragudj, nem tudtam kihagyni, 3-as :D

Amit leírtál, annak semmi köze a pszichopatához, és nem igazán használjuk azt a kifejezést sem, hogy pszichopátiás jellem. :-)

Egyszerűen egy pénz centrikus embert írtál le, akinek az anyagi dolgok a fontosak. Sok ilyen van, és sok másmilyen is.

Egyet értek az egyik korábbi hozzászólóval: addig nincs baj, amíg kb azt várjuk el amit mi is nyújtani tudunk. Illetve azzal sincs baj, ha beleszeretünk valakibe és kiderül, hogy gazdagabb. Az a baj ha a pénzért színlelünk érzéseket. De igazából ezzel legjobban magának árt az illető.