Akik elváltként (kisgyerekkel) találtak rendes társat, hol ismerkedtetek meg? Mik voltak azok a tulajdonságai, amik miatt úgy döntöttél, hogy bemutatod a gyermekednek?

Közös ismeretségi kör. Csak látásból ismertük egymást korábban, illetve köszönés szintjén. Aztán párszor beszélgettünk is, szimpatikusak voltunk egymásnak, de ő nem tudta, hogy én már elváltam, ezért távolságtartóbb volt. Aztán egyszer kettesben maradtunk, akkor órákon át beszélgettünk, magánéletról is. Onnantól mindig talált ürügyet, hogy beszéljünk, találkozzunk. Úgy is, hogy a gyerek velem volt. Tehát nem kellett bemutatni neki, lassan, fokozatosan ismertük meg, és alakult ki valami. Kb. 2-3 hónap volt ez a folyamat, utána viszont nagyon hamar hozzánk költözött. Igaz, előtte is folyton nálunk volt. 8 éve vagyunk együtt, azóta már házasok.

Igen, akkor 4 éves volt, elég kicsi még, úgyhogy nagyon könnyen ment a dolog. Ráadásul akkoriban a saját apja szinte teljesen eltűnt az életéből. Most már 12 éves, és bár nem hívja apának a férjemet, de mi hárman vagyunk egy család. Azóta külföldre költöztünk, és csak a közeli barátaink tudják, hogy nem az igazi apja.