Mit tanultál azoktól az emberektől, akikkel hosszabb párkapcsolatod volt életed során? Milyen területeken katalizálták a párkapcsolataid a személyiségfejlődésedet?

hisztis, éretlen csajt többet soha

sokat tanultam, számomra fontos a támogatás, olyat keresek aki viszont támogat a céljaim elérésében

időben szakítsak, ha nem éri meg, akkor ne tartsak ki, van olyan, hogy igenis vége, nem passzolunk ennyi

ne legyen annyira otthonülős

a teltebb lányok nem feltétlen maradnak kedvesek kapcsolat alatt is :D eléggé eltud szállni az egó, ha dicsérik őket

nem szabad annyi mindent fizetni, mert a végén ez visszaüthet, elég durván akár

Hogy óvatosan bízzak meg akárkiben is :)

A kedvesem szerencsére benne van a két emberben, akiben feltétlenül megbízok, de ő nyílt, egyenes, ha problémája van, azonnal mondja.

Nyitottabb lettem általa, kimutatom az érzelmeimet, nem félek a konfliktusoktól, mert a vita (érvekkel-ellenérvekkel) nem rossz dolog, sőt...

Ex ellenben sunnyogott, másoknak beszélt minden bajról (szexualitás kivesézése apróra), velem csak a szakítást közölte.

28n

Velem 6 évig volt együtt a volt párom abban az időszakban amikor kisfiúból (majdnem) érett férfi lettem. Persze nem érzem még magamat annak most sem, tudom sokat kell még dolgoznom magamon, de rengeteget fejlődtem. Kábé kisgyerek voltam mikor összejöttünk 17 voltam. Rengeteg hülye problémával, komplexussal, agybetegséggel, kis drogos hülyegyerek. Persze azt sem toltam ám durván, ahhoz is béna voltam :) Nekem az első pár évben rengeteget segített, abszolút felnőttem hozzá. Az utolsó 1-2 évben pedig túlnőttem rajta már... Ugye meglett a képem, hogy ilyen akarok lenni, ilyen leszek, ez vagyok én. És ebbe ő már nem fért bele, azt éreztem a kapcsolatunk közben is, hogy már lehúz, nem hozzám való, nem jó ez így nekem. Akkor már én istápoltam őt. Visszanézve is észrevettem, hogy sokszor csalódtam benne és egyszerűen hozzám más jellegű nő kell. Én azt tanultam, hogy egy kapcsolat egyszerűen nem szabad, hogy egyoldalú legyen egy pillanatra sem, olyan mint két egymásnak támasztott bicikli, ha az egyiket felállítod a másik eldől ha azt nem mozdítják. Muszáj mindkettőnek akarni változni, jobbá lenni folyton és támasztani a másikat “nélküle” nem tovább menni de lemaradni sem szabad tőle. Különben vége. Se érzelmileg se az élet bármely területén, se szexben, szeretetben, sehogysem. Én ha legközelebb kapcsolatra adom a fejem akkor 100%-ig biztos leszek magamban, csak olyat választok aki méltó, aki minden téren illik hozzám és bizserget a lénye úgy ahogy van. Különben később kiütközhet ha valamit “elnézel” neki, mert bele akarsz látni olyat ami nem Ő. Ha sosem találok ilyen lányt akkor sosem. Ha 45 évesen állapítom meg, hogy mi irtóra összetartozunk hát akkor 45 évesen kezdjük el, ez van. De tudom milyen nehéz a ragaszkodás miatt otthagyni valamit ami nem az igazi, és beleragadsz ami az egész életedre kihat. Ezt nem akarom mégegyszer.

Én meg eléggé összekaptam magam, van rám kereslet bőven, szóval már nem azért drukkolok a randinkon, hogy csak én jöjjek be neki hanem, hogy csak ő jöjjön be nekem. Azon vagyok, hogy olyan legyek aki mellett a kiválasztottam 100%-ig boldog teljes lehet, hogy ha lesz családunk nekik is csak a legjobbat nyújthassam, magamból meg mindenhogyan is. Es így ő nem lehet akárki. A második legnagyobb lecke pedig ez. Nem érem be kevesebbel. Ha meg szeretetre vágyom, ott a kutyám vagy pár női ismerősöm, rajtuk vezetem le, hogy így mondjam :)

Már nem is emlékszem, hol kezdtem de talán érthető volt. Én nagyon sokat köszönök a máig egyetlen exemnek, mert nagyon meghatározó időszakot töltöttünk együtt és mindketten rengeteget tanultunk. Kábé mindent átéltünk jót-rosszat úgyhogy nem sorolom fel miben tett jobbá vagy én őt. Mindenben.

Önbizalmat adtak.

Az első kapcsolatomban nagyon megalázkodó voltam, benne maradtam akkor is mikor már nagyon rossz volt, mert egyrészt azt hittem, ilyen egy kapcsolat, másrészt azt hittem, nem érdemlek jobbat úgyse, meg egyébként is az én hibám, amiért nem működik megfelelően.

Megtanítottak, meddig kell küzdeni, és mikortól fölösleges kapálózás.

Sokat próbáltam javítani a két előző kapcsolatomon, amiben egy idő után az exeim már nem voltak partnerek. Megtanultam, meddig szabad/kell tenni az ügyért, és mikortól halott ügy amivel csak magamat terhelem.

Megtanítottak a kommunikáció fontosságára, hogy miért kell mindent megbeszélni.

Megtanítottak önállóbbnak lenni.

Igenis küzdeni kell, ha valamit el akarok érni, és megtanultam hogy az életben főleg magamra számíthatok - de még ha van segítség, akkor is jó, ha tudok önálló is lenni.

Megtanítottak emberekkel kommunikálni.

Mielőtt összejöttem az első pasimmal 18 évesen, alig voltak emberi kapcsolataim. Akkor kezdtem igazából beszélgetni emberekkel, és tanulni az emberi kapcsolatok kezelését.

----

Jelenlegi kapcsolatom:

"Mit tanultál párodtól?"

Optimizmust, kitartást, türelmet, bizalmat, önelfogadást, magabiztosságot.

"Mi miatt nézhetsz fel rá?"

Lényegében a fent írtak miatt. :) Ami miatt a leginkább tisztelem, és konkrétan ő a példaképem, az az, hogy egy baleset nyomaival a testén él, de nem hagyja hogy ez befolyásolja, amin lehet javítani azon kifogyhatatlan erővel és lelkesedéssel igyekszik javítani, a megváltoztathatatlan dolgokon pedig nem kesereg, pozitívan áll a helyzethez, nem zavarja, elfogadja magát így. Számomra, aki mindig utáltam magam a hibáim miatt, ez csodálatos, példaértékű, és tiszteletre méltó.

Ezen kívül bátor, jól kezeli a problémákat, mindig számíthatok rá, stb.

"Szerinted ő milyen tulajdonságaid miatt tisztel téged? Szerinted miben vagy Te a tanító?"

Angolul én tanítom, ez konkrétan megvan :) Ezen túl amiket emlegetni szokott, hogy őt lenyűgözi, az a fizikai problémamegoldásom (nem jövök zavarba ha valamit meg kell bütykölni, néha MacGyver-t megszégyenítő megoldásokkal állok elő), a kreativitásom, az akaratosságom (jó értelemben - jó célért a világ végéig is elmegyek), az "eszem" (érdekes neki amivel foglalkozok, szereti hallgatni mikor mesélek róla, és mivel neki ezek újak, okosnak lát - ugyanez igaz fordítva is, én is okosnak tartom őt, csak teljesen mással foglalkozunk, másban vagyunk jók), a nyelvérzékem, a fotós/videós hobbim.... én ezekről tudok, aztán fene tudja, magában még mikre gondol :D