Nektek nem jut néha eszetekbe, hogy mégis hogyan tetszhetett az az ember, akiért régen oda voltatok? Mármint, hogy így utólag nem is néz ki olyan jól.

Nem a kinézete riaszt el, hanem az a sok minden amilyennek tévesen képzelted, szóval csakis önmagaddal van elszámolnivalód, ő maradt az aki volt.

Volt ilyen, meg szerencse, hogy nem tartott sokaig es semmi komolyabb nem tortent.

Nekem nem jut eszembe ilyen, mivel a mai napig odavagyok Érte.

Van ilyen igen. Fuuu ...

Igen, nem is külsőre, hanem így utólag nyilvánvaló, hogy túlidealizáltam és egyáltalán nem olyan, mint ahogy régen gondoltam.

Velem is volt ilyen. Amikor tetszett akkor is tudtam az "eszemmel" hogy hát nem egy matyóhímzés sőt, nem véletlen voltak fura becenevei. Aztán kiderült hogy sajnos a belseje is inkább csúnya mint szép, tehát csak túlidealizáltam a dolgot. Néha eszembejut, hogy te jó ég, nekem ő hogy tetszhetett. Ez még gimiben volt, azóta nem volt ilyen velem. Most már kinőttem abból, hogy idegenekhez személyiséget társítok mindenféle ismeret nélkül.

Lehet, hogy ez rólad is elmondható, miért vagy fennakadva rajta? Kérdezd meg az exedet, õ hogy tekint vissza rád?

nagy.popo malac lettel!

Ilyen csak akkor van, ha valamiért megharagszom rá és úgy válunk el. Az, aki szép, az mindig is szép marad számomra.