Miért féltek a "barátzónától"?

Ez az, hogy nem nagyon lehet túllépni ezen, ha rendszeresen találkozol álmaid nőjével és tudod, hogy semmi nem lesz köztetek soha. Legalábbis én így érzem. Mindig bennem lenne egy érzés, hogy hátha...

Csak rá tudsz gondolni, szinte nem is látsz más nőket meg.

Aztán nem találkoztok egy darabig már örülsz, hogy lassan, de végre kezd halványulni a dolog. Véletlenül összetalálkoztok és bumm, újra kezdődik minden elölről.

Van olyan nő akit barátnak tekinthetek és már kb 20 éve ismerem - egy rokonom munkahelyén ismertem meg - de soha nem akartunk egymástól semmit.

De ez egy eseten kívül mindig is többnyire úgy volt ha megismerek egy nőt és néhány találkozás után se jutok túl sokra vagy már az elsőnél tiszta hogy nem lesz ebből semmi akkor nem keresem többet. Mert csak az újabb ismerkedési lehetőségek és kalandok elől veszi el az időt és a lehetőséget. A legtöbb csak barátot tartó nő úgyis felszívódna amit komoly kapcsolata lenne és már ezért se érdemes belemenni a tökös barátnő szerepébe. Látod ennek nem a félelem az oka.

Mert nem mindig egyértelmű mindkét félnek, hogy barát zóna van.

FIGYELEM!!!

NEM a BARÁTSÁGTÓl félünk.

Hanem attól, mikor udvarolsz ezerrel valakinek, ő meg valamilyen szinten fogadja is, aztán mikor kicsit is komolyabbra fordulna, akkor "jaj, de hát mi csak barátok vagyunk".

A barát zóna ugyanis ezt jelenti, nem azt, amikor valakivel barát leszel (és ettől nem csak a férfiak félnek. Nézd meg milyen, egy nő ugyanúgy utálja, ha a kiszemelt férfi vele van, de mikor mondjuk bevallja neki, hogy többet akar, akkor kiderül, hogy csak cimbiség van)

Én nő vagyok, és már kétszer jártam úgy, hogy beleszerettem valakibe, de ő csak barátnak gondolt... szóval nem csak férfiaknál van ilyen.

Ezzel a barátzóna dologgal meg az a baj, hogy aláássa a barátság fogalmát. Az nem barátság, hogy elutasításnál mintegy fájdalomdíjként felajánlod, hogy legyünk csak barátok.