25 feletti tartósan egyedülállóak! Ti nem féltek attól, hogy egyedül maradtok?

Nem, mert családot is olyan 30-35 körül akarok majd.

Édesapám 32 évesen vett el egy 24 éves nőt. És bő harminc éve jól megvannak, három gyerekkel maguk mögött.

29/f

Én nem félek tőle. Én TUDOM, hogy így lesz. Pár dolgot leegyszerűsít, sok dolgot megkeserít, de hozzá lehet szokni.

Pár tipp:

Ne tervezz 50 évnél tovább élni

40 felett takarékoskodj egy utolsó nagy bulira a halálod előtt + vegyél fel közvetlenül előtte bazi nagy személyi kölcsönt /visszafizetni úgyse fogod/ (dobd sutba a mértéktartást arra a kis időre, próbálj ki mindent amitől addig féltél, mert "káros az egészségre", vagy "nem erkölcsös")

Áh... Sajnos nem így van ez, beszélek baromságot. Egy örökkévalóság lesz az élet úgy, hogy mindenki utál. Várom a percet mikor megőrülök. Mosollyal az arcomon fogok meghalni.

Nem mivel nem vagyok kapcs függő. Ezért ez nem is érdekel. Mitől féljek ? Jaj nincs v ki aki folyton beleszól az éltembe de rossz.

Nem kell megmagyaráznom h mikor, mit, miért teszek.

De rossz. Ez rettegni való dolog.

Miért kéne olyannal foglalkozzak ami amúgy sem érdekel ? Inkább élvezd a szabadságod. Én jókat alszom pl :D

#2

Hát ez igen ezek aztán a tervek :D

Már nem, megszoktam, igaz jó lenne szerető, de ha életképtelen vagyok, akkor elfogadom. Am ebben is van jó, olyan családban nőttem fel, ahol sokszor inkább meghaltam volna, sok rossz dolog, családi perpatvar, személyeskedések, hőzöngések-ezek sok családi élet velejárója-sajnos.

Csak az fél az egyedülléttől, aki mindig kapcsolatban élt, megszokta, hogy van vki vele. Akinek nem fontos ez, azt nem izgassa a magány, aki pedig szeretne vkit, vagy beletörődik, vagy bekattan, depressziós lesz, öngyilkos.

Már rég beletörődtem. Zavarni zavar, de nem félek tőle.

28F