Miért nem olyan jók a párkapcsolatok?

"13-14 évesen, még nem volt részem semmi ilyesmiben), hogy ez tényleg valami extra és a legjobb "

Bocsika, de ez a felnott rovat. Te meg gyerek vagy. Majd megerted.

Régen, 13-14 éves korában képzelte úgy, nem most 13-14 éves a kérdező.

31/f

Egy időben hittem benne én is, sőt mi több meg is tapasztaltam egy ideig, utána persze sz@r került a palacsintába :D

22/F

“Mi ihlette a sok szerelmes filmet/zenét? “

Kevés olyan szerelmes film van, aki házasságról, vagy az örök együttlét izgalmairól szól, kevés olyan zene van, amelyben arról énekelnének, hogy “milyen jó együttélni veled házastársam”, inkább “mikor először megláttalak”, meg az ismerkedés és kezdeti vonzalom izgalmáról énekelnek. Persze vannak kivételek. Bár azt nem mondanám, hogy az együttlét nem lehet izgalmas, arra inkább meghittség, bizalom, családias “összetartozás” érzés jellemző. Aki nem tud ezzel az érzéssel megbékélni, az akkor kalandozik és az alkalmi kapcsolatokban látja a szenvedélyt. Azt sem mondanám, hogy föltétlenül unalmasak a kapcsolatok, ez már tőled függ, mit tesztek, mivel szoktátok tölteni az időt? Ha nem terveztek, nincsenek élménydús programjaitok, akkor ne csodálkozzatok, hogy unalmas:)))

Szerintem veled van a baj. “Mindent elsöprő szerelem” nem mindenkivel történik meg, ha egy hétköznapi dolog lenne, amit bárki elvár, akkor minek csináltak volna belőle filmeket????? Az ember a nem-hétköznapi dolgokból rendez filmet. A te kapcsolataid hétköznapiak voltak, azért érzel így.

Persze senkinek sem olyan túlidealizáltak, mint az álomszerű filmekben, de sokaknak biztos szebb kapcsolataik vannak, minimum nem ítélték unalmasnak.

Konkrétan láttam olyan filmet is, ami valós szerelmi story alapján volt, és nagyon szépnek találtam!

Egy ismerősöm párkapcsolatáról beszéltünk nemrég egy ismerős-kőrben, hogy mennyire szép körülmények között jöttek össze, és jegyezték el egymást. A ismerősöm tett is egy ilyen megjegyzést, hogy “pont olyan, mint a romantikus filmekben”.

A kapcsolatát magának alakítja ki az ember, tesz is azért, hogy szép legyen (bár ehhez egy érzelem vezérli őt), tehát nem csak úgy várja ölbetett kézzel, álmodozva, hogy megtörténjen vele, így biztos nem fog.

Szerintem a filmes példa olyan, mintha azt kérdezném, semmi izgalmas, akciódús nincs az életben, mi ihlette a hollywood-i akció filmeket? Semmi rémisztő nincs, miért vannak horror filmek? Velem semmi drágai nem történik, minek vannak drámák filmbe?stb.

A titok általában az, hogy nincs titok. Ha megpróbálod megérteni, megismerni a szerelmet, nem fog menni. Találni fogsz egy csomó mindent, ragaszkodást, szeretetet, vonzalmat, vágyat stb., de akármennyire pontosan és részletesen is bontod fel, mindig úgy fogod érezni, hogy a szerelem több ennél, nem pusztán egyszerű, gyarló emberi érzések összessége. És pont ez a szerelem titka, hogy nincs ilyen plusz dolog.

Azt, hogy miért és hogyan alakult ki pontosan ez a romantikus ideál, nem tudom, de úgy érzem, olyasmi, mint a modern ember vallás-pótléka. Azt sejtem, hogy miért maradt fenn ilyen kitartóan. Egyszerűen azért, mert ez is csak egy eszköz a felelősség elhárítására. Hiszen a szerelem valamilyen tőlünk független, külső, sorsszerű dolog, ami vagy van, vagy nincs, nem mi döntjük el, nincs beleszólásunk. Ez egy nagyon kényelmes helyzet, sokkal kényelmesebb, mint vállalni a felelősséget a saját döntéseinkért. Talán érthető, hogy miért védik sokan ennyire harciasan a szerelem eszméjét, miért misztifikálják, miért akarják mindenképp isteni, megismerhetetlen szinten tartani: mert így nincs lehetősége senkinek megítélni, hogy elhibázták-e az egész életüket befolyásoló döntéseket.

Lehet, hogy eddig te is valahonnan kívülről vártad azt, hogy "valami extra és a legjobb dolog a világon és hűha" érzésed lesz. De ez nem így van. Az van, amit csinálsz. Ha unalmas és semmilyen kapcsolataid vannak, az azért van, mert unalmas, semmilyen módon csináltátok. Nincsenek eredendő, külső értékek, amik automatikusan megadatnak, amikor párkapcsolatba kerülsz, csak olyanok, amiket te és a párod megteremtetek, elsajátítotok.

Nem feltétlenül "veled van a baj", de érdemes lenne elgondolkodni, hogy mit is vársz egy társtól, egy párkapcsolattól, és hogy miért voltak olyanok az eddigiek, amilyenek. Csak ezentúl ne foglalkozz romantikus ideálokkal, maradj a megismerhető értékeknél, érzelmeknél.