Az miert lehet hogy néha a reménytelen szerelem is okoz örömet boldogságot? Úgy maga a vágyakozás meg az érzes ez normalis? A többi időben persze fáj.

Persze, de ha magamat veszem alapul idővel teljesen felőröl. Már folyton azon szorongok, miért nem ír, biztosan van valakije...

Dehát nem vagyunk egyformák. Mindenkire másképpen hat.

😢

Hát a márlegen kicsi az az öröm a fájdalomhoz épest, amit okoz.. Pillanatyni örömök kontra folytonos szenvedés.. Érted.

Nekem akkor okoz örömet, ha pl épp itt van és van interakció: mosolyog vagy hozzám szól., rám néz/észre vesz.

Ugyenez, ha a múltbéli velem kapcsolatos interkaciójára ( rám nézés, hozzám szólt, mosoly) gondolok. Vagy ha a jövőbelire, hogy látni/hallani fogom.

Jó nyomorék vagyok. megyk inkább aludni:D

#6

Jó nyilván nem mindegy, hogy plátói szerelemről van-e szó vagy pedig visszautasítás utáni helyzetről.

Talán azért mert így kicsit mégis csak a tiédnek érzed őt,annak ellenére is, hogy ő mégcsak nem is sejti, vagy elutasított, de te még így sem tudsz betelni vele. Közrejátszhat az is, hogy aki elérhetetlen teljesen az után még nagyobb tud lenni a vágyakozás.

Amúgy tényleg nagyon kettős ez az érzés én is ugyanezt érzem. Egyszerre fájdalmas és örömteli. A legkisebb interakciónak is örülni tudsz ami vele kapcsolatos. Sokszor ha meghallom hogy a nevét említik előttem már csupán ennyitől jobb kedvem lesz. Persze úgy teszek mint akit nem érdekel. Esetleg még valami hírt is hallok, fényképet látok róla, ezek után már nem tudom hol tartok. És ha néha élőben is láthatom,hallhatom, vagy csak rám néz magam kívül vagyok. Tudom szánalmas, hogy ilyen bolond vagyok én is :D