Az a pasi, aki nem hajlandó lemondani a büszkeségéről, lemondhat arról, hogy barátnője legyen?

ha így állsz hozzájuk, lehet, hogy nem lesz jó ideig még rendes barátnőd. csak olyan, aki képes utána odakuncsorogni hozzád, hogy TE ne haragudj rájuk. de azzal meg a lány adja fel a büszkeségét, és amúgyis, én is utálom, hogyha nekem kell bocsánatot kérni azért, mert Ő bántott meg engem...

szerintem el lehet mondani egy véleményt úgy is, hogy kevésbé vagy lekezelő, sértő. esetleg vannak dolgok, amik felett el lehet nézni, én sem vágok minden apróságot a párom fejéhez. és igen, egy kapcsolat némi lemondással jár. alapból alkalmazkodni kell valakihez, átszervezni miatta az életedet, úgyhogy bizonyos szintű "megalázkodás" mindenképpen szükséges, és ez szerintem alap is.

biztos van olyan lány, aki így is járna veled, és esetleg el is tűrné, de szerintem egy kapcsolat mindkét fél felől alkalmazkodást igényel. és ha ez nem következik be, akkor megbukik a dolog.

18/l

első vagyok

ja és valószínűleg nem voltál szerelmes beléjük... ha tényleg szerelmes az ember, akkor nem jut eszébe a büszkeségén gondolkodni, és nem hagyja ilyen könnyen veszni azt, akit szeret.

A büszkeség olykor igencsak szeretet-ellenes... Én is 22F vagyok, de teljesen egyetértek az előttem szóló 18 éves kishölggyel.

Sokat gondolkoztam én is ilyen dolgokon, belátom, én is azt hittem, hogy nem szabad engedni a büszkeségből, de a nők lelke tényleg nagyon más.

Lehetsz úgy is egyenes és lehet úgy is tartásod, hogy olykor-olykor belegondolsz a másik fél helyzetébe is. :)

OFF:

Az én elméletem az, hogy a nők olyanok, mint a macskák, ha engedik, simogasd őket, azonban ha szabadulni akarnak, el kell őket engedni, így fognak egyre jobban ragaszkodni hozzád.

Kedves Kérdező!

Remek férfi vagy, végre, van normális is, ez csak azt bizonyítja.

Maradj ilyen, és várd a tökéletest, mert ezek a nők nem azok, akikről írsz.

21/L

ó, nálam nő létemre ugyanez a helyzet... bár az is igaz, hogy nyersebb vagyok néha, mint kellene.

bocsi, a kérdésedre nem válaszoltam, nem is tudok, egy cipőben járunk... csak meglepett, hogy ez annyira nem ritka.

21N6

11:12-esnek:

kedves hozzászóló! nem hiszem, hogy megérdemlem ezt a hangnemet! én sem beszéltem így, én sem mondtam a kérdezőre, hogy önző. de ezzel a hozzáállással, amit te is mondasz, akkor egyikőtök se alázkodjon meg, mert hát a büszkeség a világ legfontosabb dolga. és akkor soha nem kér bocsánatot senki, senkitől.

képzeld, én bizony oda szoktam menni a barátomhoz veszekedések után, hogy ne haragudjon, béküljünk. még akkor is, ha nem én voltam a hibás. ezt megtetted te már valaha? majd akkor szólj, ha igen, és akkor nevezz engem önzőnek:) és miért? hmm. talán mert nekem fontosabb ő, mint a felsőbbrendűségem.

bírom ezeket a nőgyűlölőket, akik meg utána nyafognak, ha valamelyik nő átvágja őket, és még le is r*bancozzák őket. hálistennek a többség azért nem ilyen, és képesek kimondani azt a szót, hogy bocsánat^^

ha te meg így látod, ahogy leírtad, hát csak sajnálni tudlak! szegénykém, elég érzelmileg csökevényes életed lehet.