Egyedül boldog és teljes az életed? Hogy csinálod?

Amikor én elértem ezt a szintet, akkor az életemben tudatosan nagy változások voltak.

Újra kezdtem az életem egy új helyen. Teljesen átformáltam az életem, a hozzáállásom, a szemléletem. És valami hihetetlen boldogságérzet vett rajtam erőt, hogy bárki lehetek, bármivé válhatok. Izgalmas volt a sok új élmény, ismeretség, impulzus ami ért.

Annyira lekötött az élet, hogy egyáltalán nem volt időm szomorkodni a múlton, vagy érezni egy társ hiányát.

Egy ideig pár évig ez működött, mert maximálisan lekötöttem magam.

De ahogy teltek a hónapok, a fél-évek, évek, egyre jobban hiányzott az, hogy legyen valakim.

Párkapcsolatban jobban ki lehet elégíteni a szükségleteket, magasabb boldogságszintre tud juttatni. De egyedül sem lenne gondom. Élvezem az életem.

Tudatosítás segített. Szeretem a személyiségfejlesztős dolgokat, szeretem a pszichológiát, szeretem a kommunikációt. Sokat olvasok és tanulok, hogy jépes legyek frissen tartani az elmémet, és képes legyek boldoggá tenni magam.

Tudom, h le leszek pontozva, de ez sztem akkor is önismeret kérdése. Nem ilyen coelho és oravecz szintű átlag bullshitekkel, hanem egyénileg.

Ezt csak saját magamon tudom példázni. Szorongó gyerek és fiatal felnőtt voltam. Harsány, de igazából belül mindig féltem vmitől. Most tökmindegy minek hatására, de elérkezett egy pont az életemben, ahol már nem akartam belül nyomorultabb lenni (tökmindegy közben mit láttak/gondolták rólam mások) és elkezdtem változni és megismerni jobban önmagam. Azelőtt volt, h magányos voltam, néha még akkor is, ha nem voltam egyedül. Ma már egyedül sem lennék magányos.

Nem tudom, érted-e a különbséget.

Aki belül nem erős, nincs jól; az más által se lesz. Maximum ideig-óráig.