Panaszáradat. Szenvedek, mert a barátom és a haverjai a fülem hallatára simán kibeszélik, ki tetszik a barátomnak, ki jön be neki, kit környékezne meg. Ajj?

Olyan ciki, olyan megalázó, olyan szomorú az egész... Tökre megterhel ezt az egészet elviselnem, de még így is inkább ez, minthogy mondjuk szakítsak. Hisz ami van az is azért fáj, mert nem egészen az enyém, ha szétmegyek, akkor még ennyire sem lenne az enyém.

Az van, hogy a barátom az tényleg csak a barátom, és nem a pasim. Mindenki tudja hogy kavarunk, de nem vagyunk egy rendes, hivatalos, komoly párkapcsolatban. Hanem ez a mai divatos viszony van köztünk, afféle dugópajtik, barátság extrákkal, nyitott kapcsolat, mindenki nevezze, ahogy akarja.

És olyan szörnyű, hogy rengetegszer van az, hogy ott vagyok én, ott van ő és a haverjai, és a fülem hallatára beszélik meg hogy ki a jócsaj, meg ki az aki a barátomnak bejön, ki az "új szerelme". Hisz mindenki tudja, jelenlegi szerelme nincs, de még a régi sem én vagyok... Hisz mi csak dugópajtik vagyunk, én csak a havercsaj vagyok, akivel néha lóg. Akivel nincs köztünk semmi komoly.

Utálom.

Utálom az egészet.

Múltkor ráadásul ketten mentünk volna moziba meg ilyenek, erre lefújja, mert neten megismert valami csajt, és randiznak. Gyűlölöm. Mármint a helyzetet. Nincs még egy nő, aki úgy van a szerelmével, hogy az közben a szeme láttára próbál másokkal szerelembe esni.

Otthon voltam, és rettenetesen éreztem magam. Erre késő éjjel, 11 fele csörög a mobilom, hívnak, menjek fel. Merthogy spontán összegyűltek, játszanak, ha van kedvem ugorjak fel. Még mentem is, és ott volt a csaj. Basszus. Első randi, és felviszi a haverokhoz? Ráadásul nem kínos neki, hogy a nő, akivel kufircol, ott van egy légtérben az esetleges leendő barátnőjével? De bevallom, úgy tereltem a szót, hogy ez a lány számára ki is derüljön, és a csaj ideje korán el is húzott.

Hát nehogy már. Lehet, hogy én csak egy barátság extrákkal kapcsolata vagyok, de ott azért még nem tartunk, hogy jó haveri viszonyhoz mérten falazzak neki önmagamat megtagadva.

Van egy dal, az I Knew You Were Trouble. Bár nagyon ronda benne a csávó, de imádom a videó klipet meg a zenét is, de már folyton bőgök, ha csak eszembe jut. Mert teljesen úgy érzem magam, mint Taylor a dalszövegben és a klipben. Bár ő nyilván nem egy ilyen szituációra szerezte a zenét, mint amiben én vagyok, de akkor is érzem a párhuzamot.

A barátom természetesen nem tudja, hogy reménytelenül belé estem. Nem mondhatom el, sőt, rá kell játszanom arra hogy "haver", mivel már sokszor mondta, hogy ha érzelmek jelennek meg nekem, akkor szóljak, és "szakítunk", na nem mint ha annyira lenne mit szétszakítani, tekintve hogy sosem voltunk összekötve.