Nőként hogy élted meg, ha barátzónába kerültél?

Nem voltam még barátzóban, de ilyen esetben ha valaki iránt többet érzek és tudom, hogy nekem ennél több kell, akkor nem húzom az időt.

Elmondanám a másiknak, hogy én többet érzek és többet szeretnék, mint barátságot. Nem elég jeleket adni, mert nem biztos, hogy a másik veszi a lapot, ezért kell tisztázni a dolgot.

Szóval nem várni kell, meg kínozni magad, hanem lépni!

#3-as válaszolóval értek egyet, ha ő nem lép, akkor neked kell. Valld be neki az érzéseidet.

Igazából ha azt érzed, hogy barátzónába kerültél, akkor az nagy valószínűséggel úgy is van. Teljesen felesleges tovább kínozni magad. Ha visszautasít, legalább megtudod, hogy mit érez és túlteszed magad rajta, nem pazarolsz rá több időt.

Többször is volt ilyen, de sosem szakítottam meg ezért a kapcsolatot, hanem én is továbbléptem, és megmaradtam barátnak (igen, tudom, ilyen nem létezik:) - de van, hogy mégis)

Ilyenkor eltűnni, az nekem "menekülés", együtt élni a dologgal: az elején talán keményebb, de hosszabb távon szerintem kifizetődőbb megoldás.

Nagyon rosszul viselem.

Mindazonáltal nem vagyok képes kilépni az életéből.