Az anyum beleszeretett a barátomba, és ahogy észrevettem a barátom is anyumba?

Talán itt kezdődött?? Harmadik alkalommal vittem haza a barátomat, ő nem az nagy bulizós fajta, engem viszont arra a napra estére volt egy barátnőmnek egy szülinapi partyja. És aznap este szólt, hogy menjek, el is mentem, a barátom nem akart jönni, mondta maradjunk együtt úgy is az volt, hogy a családjával töltjük ezt a napot.

Talán én is hülyeséget csináltam azzal, hogy elment a bulira.

Apám dolgozni volt este, így anyummal maradtak otthon, mikor hazaértem épp tequiláztak, és ez után szinte minden nap felhívta őt anyum és beszélgettek rólam rólunk a családról és úgy mindenről, már nem is engem hív fel újabban anyám hanem a barátomat.

És messengeren is írogatnak, kérdeztem tőle, hogy még is miről beszélgetnek ennyit....

Azt mondta anyukám fiatalos jófej, megértő és nagyon jó társaság, és nagyon figyelmes, és egyszerűen csak jó vele beszélgetni.

Anyámat is megkérdeztem de ő is ugyanezt mondta.

Egyre többet van nálunk, van amikor túlzottan segítőkész, segít anyumnak fözni sütni mire hazaér, vagy segít neki az otthoni munkákban vagy kint a kertben, apámnak is mindig segít, szóval nagyon sokat van nálunk akkor is ha én dolgozok, meg apám is.

Apám nagyon örül, hogy ilyen jó veje lett, hogy ennyire kedves és segítőkész, ráadásul vásárolni is együtt mennek. elkíséri őt a barátom. Elviszi orvoshoz, múltkor elmentek ketten moziba mert én nem értem rá.

Állandóan nevetnek, apám örül neki, most már minden alkalommal mély ölelkezés van és nagy mosoly köszönéskor.

Említettem apámnak is, hogy nem e gondolja, hogy valami van köztük, ő azt mondta hülye vagyok, örüljek, hogy végre ilyen normális pasit találtam. végre neki is segít valaki és anyumnak is.

Szóval sok időt töltenek együtt ketten túl sokat csak kettesben. Ha hazamegyünk és én is ott vagyok, akkor is többet van anyum közelében , minthogy velem lenne.

Én otthon élek egyébként.

Én 24, a barátom 32 , anyum 44