Érdemes úgy egy kapcsolatra építeni, hogy nem vagy szerelmes?

Nálunk ez a helyzet. 3 éve vagyunk együtt, ebből 2 éve együtt is élünk. Szeretem a barátomat és a közös életünket. Soha nem volt egy hangos szóváltásunk sem, közös az érdeklődési körünk, sok közös programot szervezünk, órákig tudunk mindenről beszélgetni. A szüleim imádják, az ő szülei is szeretnek engem. Mindenki szerint mi vagyunk a tökéletes pár, az esküvőt és a gyerekeket kérdezgetik állandóan.

Minden csodálatos köztünk, csak sajnos a szerelem nincs meg. Legalábbis részemről biztos nincs. Az elején még volt valami kis láng (pár hónapig), de most már olyan nekem mint a legjobb barátom és a testvérem egyben. A szex szörnyű, nekem sosincs kedvem hozzá, mostanában már neki se nagyon. Általában havi 1-2 alkalommal vagyunk együtt megszokásból. Csókolózni se szoktunk, csak szájra puszi.

Tudom hogy a szerelem mindig átalakul egy idő után, szóval lehet ez normális, de néha egy kicsit hiányzik a szerelem érzése. Nem tudom elképzelni az életem a párom nélkül, de mikor szóba jön az esküvő, sokszor elbizonytalanodom, hogy biztos jó döntés-e.

Szerintetek mennyire fontos a szerelem egy hosszútávú kapcsolatban? Érdemes erre alapozni egy házasságot vagy jobb a szeretet?