Ti mit tennétek, ha a párotokon azt éreznétek, hogy nem feltétlenül támogat titeket abban, hogy tanultok? (Több lent. )

Mit tanulsz?

20 eves vagyok, most fogok majd egyetemre (vissza)menni, raadasul osztatlan a kepzesem,szoval 6 eves a sulim. Jelenleg nincs parom, de felek is, hogy parkeresesben ez hatrany lesz,vagy majd nem fogja a kovetkezo baratom toleralni. Tokre megertem, hogy rosszul esik neked, talan akkor lenne a jogos a viselkedese, ha jelenleg o tartana el teged, es mar unna, hogy kettotokre keres,de itt nem ez a helyzet. En elmondanam, hogy neki elvileg az lenne a dolga, hogy tamogasson es batoritson, foleg, hogy ezt "kettotokert is" teszed, hiszen egy kapcsolatban tamogatni kell a masik fejlodeset, nem visszahuzni a tarsad.

Én ilyen esetben szakítanék, mert ez borzasztó érzés... Tudom, hogy a legtöbb ember szemében köcsög dolog ilyet mondani és nem a papír meg nem a végzettség számít, hanem maga az ember stb., stb., és valahol ebben is van igazság, de engem már nem egy rossz tapasztalat ért ezzel kapcsolatban és azóta megfogadtam, hogy inkább olyan emberrel szeretnék kapcsolatba kerülni, akikvel hasonló élethelyzetben vagyunk/voltunk és ennélfogva jobban meg is értjük egymást. A szüleim és a testvérem kapcsolata is emiatt ment tönkre, illetve nekem is volt már "szerencsém" belefutni ilyen párkapcsolatba. Mindegyikben ugyanaz volt a felállás egyetemista/diplomás nő+szakmunkás/betanított munkás férfi és egy az egyben ugyanaz történt mindegyik esetben. Én egyetemista voltam, mikor együtt voltam a sráccal, akinek már volt egy szakmája, de nem abban helyezkedett el, hanem gyorséttermekben, áruházakban, gyárakban dolgozott. Ezzel még nem is lett volna semmi probléma, ugyanakkor folyamatosan engem baczogatott, hogy én csak meresztem a seggemet, én nem csinálok semmit, én hasznavehetetlen vagyok, az én "tudásom" (mert szerinte az egész egyetem csak kamu és aki egyetemista vagy diplomás az sz#&@rt se tud) nem lesz elég semmire és tök felesleges egyetemre járnom, mert úgyis csak wc-t fogok sikálni a diplomámmal, inkább már most el kellene kezdenem pénzt keresni stb., stb.... Először még úgy gondoltam, hogy megpróbálom vele megbeszélni a dolgokat és akkor talán megérti, hogy nekem ez most nagyon fontos és arra is kíváncsi voltam, hogy konkrétan mi a baja és tudunk-e segíteni rajta pl. csak szimplán elégedetlen a saját életével, féltékeny, irigy vagy esetleg tényleg van valami negatív hatása a kapcsolatunkra, de egy időt után már nagyon elegem volt belőle, mert idegesítettek az állandó megjegyzései, nem tudtam tőle tanulni, nem tudtam tőle koncentrálni, szóval megmondtam neki, hogy kész vége és nem érdekel. Nemhogy nem éreztem pozitívnak a jelenlétét az életemben, de kifejezetten romboló volt... megalázva éreztem magamat, bántott a beszólásai, mérges is voltam rá, akadályozott a céljaim elérésében stb., és nekem erre egyáltalán nem volt szükségem. Úgyhogy én azt tanácsolom neked, hogy gondold végig a dolgokat, milyen a kapcsolatotok, mire van szükséged, mit vársz az életedtől stb., stb. és ez alapján dönts, de szerintem mindenképpen az a jobb, ha valaki támogat a fejlődésben és nem visszahúz.

Igazándiból semmi közük hozzá. Én megkérném őket, hogy támogassanak, vagy maradjanak kussban a témával kapcsolatban. Kb ennyibe kerül a dolig. Egy kérés.