Számotokra a párotok vagy a társasági élet a fontosabb?

Nem vagyok társasági ember. Nem mozdulok ki nagyon, mert a kötelességem sem nagyon engedné meg a hobbijaim is megkövetelik a rendszerességet, nem vagyok olyan helyzetben, hogy jólessen, hogy rendszeresen későn érek haza vagy piálok.

Ha ezt a pár alkalmat viszont nem tudja elviselni, az az ember nem való az én életvitelemhez. Annak a kapcsolatnak akkor nincs értelme.

Nyilván vannak reális kérések és kompromisszumot, amit szívesen megkötök, pl. gólyatáborba nem mennék, ha a kedvesem kérné, vagy hasonlók, mert érthető, hogy pl most úgy nem engedne el szívesen, hogy piálok, ott alszom és valószínűleg lesz rajtam kívül még 10 lány... Akkor is, ha nálam nagyon komolyan van véve a más pasikkal nem kekeckedünk a párunk mellett dolog ilyenkor is, megérteném és nem mennék. De ha már azokkal sem enged el indokolatlanul, akiket ő is ismer, meg ha arra a pár összeröffenésre sem mehetek, miközben az elmúlt x napot vele töltöttem, akkor kinyílna a bicska az én zsebemben is. Ugyanez a helyzet azzal, ha nem engedne sportolni, mert hogy ő velem akar lenni. Át tudok rakni pár edzést ide-oda, ha nagyon maga alatt van, vagy kitalált olyan programot, amire nekem akkor kell ráérnem. De ebbe a lányba szeretett bele. Abba a lányba, aki x alkalommal edz mondjuk és y-szor találkozik havonta a barátaival. Ha bármelyikről le akarna szoktatni, akkor önmagamról akarna leszoktatni. És automatikusan ő lenne az, aki távozik.

21N