Újabban a nálam idősebb férfiak, tanárok "tetszenek", mi ez a hirtelen váltás?

Szerintem is inkabb maradj a kaptafanal. Minek akarsz a nagy falatokba harapni, mikor fel semersz hozzajuk.

Irj egy privit az egyesnek!!! Keves vagy oda. Ez csak alomkep nalad, fantazia.

MOST!!!!

Én is így voltam... Pontosan ugyanígy, 17 évesen még egy 20 évest sem tudtam elképzelni, pedig már akkor is komoly kapcsolatot akartam és azóta is.

Aztán jöttek a csalódások meg a sok éretlen, idővesztegetős korombeli és 1-2 évvel idősebb... Nem tartom magam kifejezetten okosnak vagy bármilyennek, egyszerűen csak azt érzem, hogy mintha nem abban az életszakaszban és szellemi szinten tartanék, mint a korombeliek. Lehet, hogy egy korombelibe szeretek bele, de bakker...

Családot szeretnék, ehhez szeretnék elkezdeni fiatalon tervezni és olyan embert megismerni, akiben tudok bízni ennyire, mikorra eljön az ideje. Úgy érzem, hogy mihamarabb meg kell ismernem ezt az embert és nem a húszas éveim végén. Színházba akarok járni, tanulni akarok, az élet azon oldala érdekel, amit a legtöbb huszonéves tehernek és unalomnak gondol: a megállapodás, a munka, a család, a hosszú távú építkezés, a művelődés, a kiteljesedés... Közben meg unom a bulikat, a zajt, nem szeretem sem az alkoholt, sem a részegeket, nem akarok világot járni évekig, nem szeretem a felszínes bájcsevelyeket és úgy érzem, mintha nem lennék ide tartozó. Nem tudok a külcsínnek élni, de szeretem, hogy nem vagyok egy kislányos alkat, hanem van combom, mellem és izmom rendesen. Emiatt nem tudok vonzódni sem egy olyan férfihoz, akinek a férfias fizikuma mellé a megjelenése nem sugároz férfias érettséget és komolyságot, mert egy magamutogató konditöltelék, és ahhoz sem, akinek az alkatában nincs valami erős, férfias, igazán érett.

Ahogy kezd kiforrni az értékrendem és a magam stílusa, úgy finomodik egyre inkább, hogy kire vágyom és azt hol kell keresni. És sosem gondoltam volna, hogy valaha vonzónak tartom a 30-35-ös korosztályt (10-15 év korkülönbség), de igen, ott látok olyan férfit gyakrabban, aki mellett el tudom képzelni magam és aki mellett nem érzem azt, hogy ez nem az én helyem. Nem tudom, miért, de újabban a legtöbb korombeli mellett azt érzem, hogy ez nem az én helyem. Általában unom is a társaságukat.