Mi a véleményetek a következő kijelentésről: A nők elférfiasodtak! Igaz, vagy nem?

Hülyeség.

A nők mindig is ilyenek voltak, csak most megnyilvánulhatnak, régen meg nem.

Inkább az kéne megvizsgálni, hogy vajon mennyire természetes számunkra, mint egy faj számára a maszkulinitás és a feminitás.

Feminitásra jellemző tulajdonságok a behódolás, másoktól függés, gyengédség, passzívság, érzelmesség, a maszkulinitásra pedig a dominancia, erő, logika, alkotás, függetlenség jellemző.

Ha abból indulunk ki, hogy a szerepek természetesek a két nem számára, a fiúk vérében az van, hogy a kéket szeressék, a lányokéban meg hogy rózsaszínt, akkor igaza van csernusnak. Ha viszont abból indulunk ki, hogy ezeket nagyrészt csak belénk nevelik, és mindkét nem szülötteiben jócskán akadnak feminin és maszkulin tulajdonságok is, akkor teljesen jogtalan a kritika. Elnézve az emberi történelem nagy részét nyilvánvaló a válasz: az volt a férfiak érdeke, hogy a nő egy helyben maradjon és szülje az utódokat, aki pedig akár csak próbálkozott mással, azt kitaszították a társadalomból, vagy meg is ölték.

Igen, a nők elférfiasodnak, ami nem a világ vége, hanem csak azt jelenti, hogy mint népcsoport, kezdünk kigyógyulni a számunkra nem természetes szubmisszív szerepekből. Úgy nem lehet önálló, modern életet élni, ha ugyanazt a nevelést kapjuk, és ugyanazokat az értékeket valljuk, mint a dédanyáink.

Cikk elolvasása nélkül mondom, hogy így van. Egyre több nő lett erőszakos (mind szóban, mind tettben), ugyanúgy beszólogatnak annak, akinek akarnak, mint a hapsik, gyakori a másikkal szembeni fölényeskedő stílus, beszéd, cselekedet, a munkahelyi hatalmi harcokban, -dominanciaharcban már ők is kezdenek fekete övesek lenni, a közlekedésben ők is agresszívek. Ők is választanak verekedős sportot (kick-box, MMA és tsi., ami személy szerint nekem tetszik).

Meg.: Tisztelet a kevés kivételnek, aki nem ilyen.

Az élet rákényszerít bennünket. Az a nő tudja megtartani a feminin állapotot, akit szeret, tisztel, becsül egy férfias férfi, és együtt, közösen alakítják az életüket. Ha egy nőnek egy gyenge férfi jutott, akkor neki kell felelősséget vállalni, dönteni stb. Ha lusta férfi jutott neki, akkor a hátán viszi az egész családot-munka mellett. Ha pedig elhagyták, elvált és egyedülálló marad, akkor hirtelen a saját kis élete lesz a legfontosabb-mert mi más is lenne, ezért megszokja, hogy nem kell kompromisszumot kötni. Elvált anya: neki kell lennie egy személyben apának és anyának.

Tehát igazi nő maradhat aki mellett van egy igazi férfi. Ez pedig ritka. Ezért bukik a nők egy része a bunkókra, mert igazából a férfiasat keresi, de azon a szinten van, hogy ezekkel a bunkókkal rezonál. Ha értelmesebb nő, és van önbecsülése, akkor meg várhatja, hogy egyszer jön egy férfi aki FÉRFI, de nem egy bunkó suttyó.