Miért kell ilyen szélsőségesen és túl kapitalista módon hozzáállni az ismerkedéshez?

Először is tőletek kérdezném ezt. Jól érzitek magatokat akkor, ha elidegenült tárgyiasított öncélokról beszélgettek vagy titeket faggatnak, mint a szakmák, diplomák megszerzése, tovább jutás a munkába, nyelvvizsgák, szükségesnek beállított jogosítvány, autókról? Az a bajom, hogy nem veszik észre azt, hogy ezzel rohadtul nincsenek előrébb, csak a kapitalista álmot kergetik magyarán a nagy ürességet. Észrevettem, hogy legbelül senki se szeret ilyenekről beszélgetni, de nagyon nyomják ezeket a témákat.

Most jön a szélsőségesség, hogyha valakinek nincs olyan hű, de sok célja, akkor miért kell úgy beállítani, hogy mintha egy csöves lenne? Most lehet azzal jönni, hogy szerelemből nem lehet kifizetni a számlát, nem lehet kenyeret venni belőle, de ha valaki nem éli úgy az életét, hogy a kapitalizmust kánaánnak nézi és visszafogottabb, nem beszél állandóan az üres célokról, akkor ne abból induljunk már ki, hogy egy nincstelen.

Arról meg nem is beszélve, hogy még ha ellehetne érni azokat a nagy célokat még oké lenne, de nagyon nehéz elérni, és nem azért, mert nem tanult nem dolgozott eleget, hanem az egész kapitalizmus nagy álomra épül, ami soha nem működött és a sok hülye nem tud felébredni benne.