Egyik legjobb barátnőmmel hogy értessem meg, hogy ne panaszkodjon a pasijáról, ha egyszer nincs mire?

Imádom a barátnőmet, de olyan igazságtalan az élet. Én szívok a férfiakkal, a barátnőm pedig, akit nagyon dekoratív külsővel áldott meg az élet, nem becsüli meg a jobbnál jobb pasikat. Mér csak ez, mér csak az, miért csinálja... Nem tudja, hogy mekkora mázlista, amiért olyan férfivel lehet. A nők nagy részének ez inkább csak a regényekből ismeretes, neki meg ez az alap, ezért elégedetlenkedik. Hozná egyszer össze az élet egy link alakkal, akinél fennáll a kockázat, hogy megcsal, hogy nincs rendes munkája, hogy megüt, hogy nem takarít otthon, hogy el van hízva, stb... Megszokta már, hogy a legjobb férfiak veszik körül, akiknél ez fel sem merül, rendes, jó testű... És elégedetlen. A nők java része meg szív.