Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Min változtassak, hogy könnyebben ismerkedjek?
Valahogy sosem ment nekem a kommunikáció másokkal, sosem tudtam megnyílni, és csak mondani amit gondolok. Ez valószínűleg az önbizalomhiányomnak tudható be. Viszont, hogy az miért alakult ki, nem tudom. Szerencsére középsuliban azért szereztem egy pár havert, mert barátok azért nem voltak. De mivel ekkor kezdődött nálam egy elég komoly játékfüggőség, még őket is sikerült elhanyagolni és elveszíteni. Ezután szépen lecsökkentettem a játékra fordított időmet, elmentem egyetemre és reménykedtem benne, hogy ott megismerkedhetek valakivel. Nem így lett, az eddigieknél is felszínesebb haverjaim lettek. Pedig én próbálkozom, kérdezgetem őket meg minden, de őket mintha egyáltalán nem érdekelném, vissza se kérdeznek. Ez pedig elég kellemetlen nekem, mivel igencsak visszahúzódó típus vagyok. Emellett elég introvertált is vagyok, de nem ennyire, ez már magány, nem tudok senkivel sem egy jót beszélni. Nincs akiben megbízhatnék, akinek kiadhatnám akár a bajaimat is.
Szóval az első kérdésem, mégis hogyan barátkozzak? De nem a felszínes haverságra gondolok, hanem a tényleges barátságra.
A másik gondom, nehéz kitalálni, de a párkapcsolatok terén van. Egyszerűen nem tudom hogyan kéne. Nemrég megismerkedtem egy lánnyal egyik ismerősöm által. Minden tökéletesnek is tűnt, annyira jól elbeszélgettünk egymással meg minden. Randiztunk is kétszer, én mindent jónak éreztem, viszont ő a második után azt mondta, hogy nem érzett semmit. Lehet azt mondani, hogy hülye voltam, de én tényleg nagyon megszerettem ezt a lányt és rettentően fájt amikor ezt mondta. Ez igazán betett az eddig is kevéske önbizalmamnak és ezek után meg abnormálisan sok időt igényel (mert még mindig fáj) a feldolgozása. Amióta otthagyott, semmiben sem találom örömömet. Pedig azért szerettem csinálni dolgokat, olvasni, sorozatozni, animézni és néha még játszani. Most egyik sem köt le igazán. De oké, tegyük fel, hogy feldolgozom egyszer és továbblépek. Hogyan? Hol ismerkedjek? És mégis miben kéne változnom? Oké annyit tudok, hogy nincs sok önbizalmam, visszahúzódó vagyok, nem igazán tudok megnyílni (a lánynak sikerült megnyílnom) és elég néha elég esetlennek is tűnök. Ezek mellett én úgy érzem, hogy kedves vagyok, mindig meghallgatok másokat, értelmes vagyok, szerintem humoros is. De nem tudom hogyan küzdhetném le a gyengeségeimet és azt sem, hogy ezek miatt nem találok-e senkit, vagy esetleg a külsőm is rossz lenne. Ezt még nem kaptam meg senkitől, de dicsérni sem igen szokták, mivel vékony vagyok és magas.
21F
válasza:" Ez valószínűleg az önbizalomhiányomnak tudható be. Viszont, hogy az miért alakult ki, nem tudom. "
"Nemrég megismerkedtem egy lánnyal egyik ismerősöm által. Minden tökéletesnek is tűnt, annyira jól elbeszélgettünk egymással meg minden. Randiztunk is kétszer, én mindent jónak éreztem, viszont ő a második után azt mondta, hogy nem érzett semmit. Lehet azt mondani, hogy hülye voltam, de én tényleg nagyon megszerettem ezt a lányt és rettentően fájt amikor ezt mondta"
Ez a két dolog összefügg.Az önbizalom gyermekkorban épül fel, a megfelelő érzelmi támogatás, elfogadás, értékelés hatására, a lányt pedig nem szeretted, ugyanis szeretni csak azt tudod, akit már ismersz.Amit éreztél az elfogadás vágya, amit gyermekkorban igényeltél volna, de nem kaptál meg.
Férfimintád milyen?(apád)
Anyád milyen?
Kritikusak voltak-e veled a szüleid?
Azt érdemes megérteni, hogy a cselekvési képességeink jelentős részét gyermekkorban tanuljuk el, erre kellenek a mintául szolgáló szülők.Ha a minta "rossz", vagy egyáltalán nincs is, akkor ezeket a készségeket nem tudjuk megfelelően elsajátítani, ami kihat a későbbi, felnőtt életünkre.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Az első, és fontos lépés a tudatosság, tehát az ok-okozati összefüggések realizálása, hogy megértve a folyamatot, újra tudjuk kódolni ezeket az elsajátított(vagy el nem sajátított) készségeket, viselkedésmintákat.
A második lépés az okozatok felismert okainak felcserélése olyan impulzusokkal, amik a kívánt okozat kibontakozását támogatják.Tehát ha rossz a minta, akkor keress olyat, ami működik.
válasza:Kommunikáció, kommunikáció, mindig, mindenkivel.
Buszsofőr, pénztáros, előtted álló, mögötted ülő...mindegy. Csak legyél nyitott, nem harap senki sem (ha meg harap, harapd vissza :)). Tolerancia magaddal, másokkal. Aztán rájössz, h annyira egyformák vagyunk. Ugyanazok az örömeink, bánataink, csak más köntösbe (személyiségbe) bújtatjuk. Gyakorold minden nap. Meg lesz a gyümölcse. Ha bárkivel szót értesz, nem félsz, nem feszengsz, a párkapcsolati ismerkedés is könnyen fog menni.
Remélem érthető voltam. Sztem ez a kulcs. Hajrá! Nyitogasd a zárakat, szíveket, sok sikert! ..... :)
Először is köszönöm a válaszaitokat!
Első válaszolónak:
Igen, valószínűleg igazad van és tényleg csak azt akartam, hogy elfogadjon valaki.
Apum, nem túl jó a kapcsolatunk. 12 órázik és utána meg még kocsmázik is egy pár órát. Beszélni nem igazán beszélünk egymással, mert nem igazán lehet vele, amikor részeg. Viszont elég kritikus velem és a család többi tagjával is.
Anyum elfogadó, rendes. Ő mindig próbálja a mi érdekeinket nézni, néha talán túl gondoskodó is. A szüleim kapcsolata amíg vissza tudok emlékezni, nem volt jó. Úgy fél éve el is váltak.
Az oké, hogy lehet emiatt nincs önbizalmam és jó kommunikációs képességem, de ezzel takarózni ilyen idősen szerintem nem lehet. És hogy ezeket hogyan cserélhetném fel valamivel, azt nem igazán értem.
Második válaszolónak:
Értem én, hogy mindenkivel beszélnem kéne és emiatt egy idő után fejlődnék, de a jelenlegi ismerőseimmel is úgy érzem, mintha őket egyáltalán nem érdekelné az én véleményem, a velem történtek meg az ilyesmik. Addig megy, amíg én kérdezek és ők elmesélik, hogy velük mi van és én figyelek is rájuk, de senkiben sem érzem a kölcsönösséget.
A másik meg, hogy nem igazán tudom miről beszélhetnék csak úgy ismeretlen emberekkel, nekem ez szokatlan, nem tudom hogyan csináljam.
válasza:Kedves Kérdező! Bármiről lehet beszélni. Ami épp aktuális. Ami épp a hangulatodból, a másikról érzel, a helyzettől függ. Pl. Állsz a sorban, nagyon hosszú a sor, mindenki kivan. Áll mögötted egy anyuka kisgyerekkel. Te megkérdezheted, mivel nálad csak pár dolog van, h szívesen eléd engeded őket. Pár kedves szó a kisgyerekhez, h te is unod igaz? Mit vett anyukád neked? Nem tudom érted-e, csak lazán, ami kikívánkozik belőled. És ugyanígy minden helyzetben, emberrel. Azt kell csak tudnod, h mindenki picit magába van borulva ilyen helyzetekben, ugyanúgy szoronganak, esetenként dühösek, stb.
Ne félj. Tudod a körülötted lévő világ olyan, amilyenné te alakítod, látod. Ha te nyitsz, a világ is nyit.
Vannak buta, maguknak való emberek, azokkal ne foglalkozz, azokat egy idő után messziről fel fogod ismerni.
Csak bátran!
Köszi a választ!
Rendben, próbálkozom!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!