Kedves nőneműek, ha úgy köszöntök egy kollégának, hogy "szia, szépfiú" (+ nagy mosoly), az miért van?

Nem tartom magam helyesnek, nem is vagyok népszerű, ezért sem tudok mit kezdeni az ilyesmivel. Az egyik kolléganőm köszönt így a múltkor nekem, széles mosollyal. Nem gúnyolódós típus, tehát nyilván nem azért mondta. Aránylag sokat beszélgettünk eddig is, és tudom, hogy kedvel. Most fogok eljönni a munkahelyről, és készített nekem külön ajándékot, és több sms-t is küldött, hogy mennyire fogok nekik hiányozni, milyen értékes vagyok, és hogy még mindig nem tudja felfogni, hogy eljövök. Én is adtam neki is ajándékot, és azt mondta, mindig emlékezni fog arra, hogy tőlem kapta. Legutóbb nem dolgozott ugyan, de meglepődtem, amikor mások mondták, hogy bejön, hogy utoljára még eljöhessen velem ebédelni, és így mentünk csoportosan. Sajnos hajlamos vagyok a kötődésre, ő nem is közömbös a számomra, csak nem független, ezért soha nem is tettem vagy mondtam semmi olyat, ami kétértelmű lenne, viszont túl kedves velem. Szégyellem magam, de voltak vele erotikus álmaim, ő nyilván ilyen közvetlen típus, bár másokkal szerintem nem ennyire, és zavarba tud hozni a megnyilvánulásaival, bár ezt próbálom leplezni. Tudom, hogy nem lenne szabad, de mégis megérint lelkileg az, hogy ennyire "kivételez" velem, és egyszerűen nem tudom kiverni őt a fejemből. Szerintetek jogosan érzem magam aljasnak, amiért ilyen könnyen kezdek többet érezni valaki iránt?