Miért tapasztalom azt hogy egyre több férfi nem ismeri el a hibáit, átlépi a határokat s a felháborodás joga az övé?

Mert nagyon sok pasi azt hiszi, hogy ő a nagybetűs ISTEN! Az egekben van az egójuk, azt hiszik, hogy ők hibátlanok, soha nem hibáznak és halhatatlanok.

Aztán, ha valaki elmondja nekik, hogy hoppá, bocsi, de ez nem így van, az egójuk sértve van, és máris hárítják a felelősséget.

Az ilyenek az oltári nagy csecsemők.

Kérdező, ugyanezt csinálod, az exed hibáit sorolod de arról bezzeg hallgatsz, hogy te mit csinálhattál volna jobban a kapcsolat alatt. Nem a srácot akarom védeni, nem is ismerem, csak nézz néha tükörbe.

23N

3-masnak igaza van.

Mindenki mindig úgy beszél itt is és a világban is, mintha az összes élő embert ismerné.

Attól mert valaki félreismer vagy csalódik 3-4 nőben férfiban, az nem jelenti azt, hogy mind ilyen.

Ez a faszi retardált kretén volt ennyi.

Én is hasonlókat tapasztalok, bár még fiatalabb vagyok. Ezeket nem is elvárásnak nevezném, mert valamilyen szinten természetesnek kellene lenniük egy férfiban és persze nőben is.

Az ember először mindig a másik hibáját veszi észre, egyfajta védekezés és megnyugtatás ez. Viszont mint majdnem mindenhez, egy párkapcsolathoz is 2 emberre van szükség és ha vége van, mindkét fél tehet róla. Lehet nem egyforma szinten, de mindketten hibásak. Más kérdés ki az aki elismeri ezt és véletlenül még sajnálja is a dolgokat.

Amúgy meg azt szokták mondani az emberek jó dolgukban nem tudják mit csináljanak:)

Mondjuk ezt elég vicces olvasni, mert személyes tapasztalatom szerint az a fél szokott hárítani aki kezdeményezi a szakítást és azzal a lendülettel próbálja ennek a felelősségét a másik nyakába varrni. Biztosan sok férfi csinálja ezt, de igazán a nők a nagy mesterei ennek. Ilyenkor felsorolják milyen közös jövőt álmodtak meg együtt és mi nem valósult meg belőle és szépen lassan áldozatként tüntetik fel magukat akinek nem volt más lehetősége mint szakítani, az egész szakítást eltolják a nosztalgiázás irányába.

A férfiak viszont akkor szoktak szakítani ha már egészen máson jár az eszük és végezetül még belerúgnak egyet a volt partnerükbe, nehogy ők jöjjenek ki rosszabbul a szakításból.

Szerintem az a helyes hozzáállás, ha a szakító fél veszi a fáradságot és beszél néhány szót az érzéseiről, nem hibáztatja a másik felet csak elköszön és kész. Sajnos nagyon ritkán sikerül méltóságban és tisztelettel elköszönni, az emberek felégetik a maguk mögött múltjukat és nem néznek vissza.

Aki menekülni akar egy kapcsolatból,az többnyire a másikra mutogat,hogy mert te...mert te három lèpèssel előrèbb jártál...mert te beteg vagy....mert te erőszakos vagy...mert neked semmi közöd hozzá,mit csinálok,èn csak dugtalak ám x ideig!Ha nem esett volna le esetleg...

Ismerem a lemezt.Ilyenkor fel kell tenni egy másikat.Telibe sz...rni az egèszet,ès úgy boldognak lenni,hogy lássa,ő sem pótolhatatlan.