Mennyire beteges ez? L

5 éve van párkapcsolatom, szeretem a párom, nem tudnám elképzelni, hogy mással legyek, mással éljek együtt.

Nem vagyok az a barátkozós típus, tényleg csak 3 közeli személy (két fiú, egy lány) van az életemben.

Az egyik fiú barátomnak per pillanat nincsen kapcsolata. Néha felmerül, hogy szeretne, mert a legutóbbi óta régóta egyedül van. Ilyenkor mindig elfog egy amolyan ok nélküli, érthetetlen féltékenység érzés, hogy nem akarom, hogy legyen valakije, mert akkor már nem velem fog megbeszélni mindent, nem velem fogja tölteni a szabadidejét. Holott most sem beszélünk annyit, és most is vannak lány barátai rajtam kívül.

Ezek mindig olyan pillanatig tartó érzések csak, ha normálisan belegondolok, persze, hogy legyen párkapcsolata, legyen boldog, ha emiatt hanyagolni fog valamennyire, az az élet velejárója.

Viszont amikor felmerül, ki szimpatikus neki, ki érdekli, vagy csak látom, hogy tetszik neki egy lány, azonnal úgy érzem, hogy nem akarom, hogy másé legyen a figyelme.

Mennyire beteges ez?