Akinél nagyobb a korkülönbség későbbiekben nem okozott problémát?

Pont 16 évvel van negatív tapasztalatom. Az elején persze tök jó volt. Utólag nem bánom, szerencsére csak annyi időt vesztegettem rá a fiatalságomból, egy perccel sem többet. Bárki bármit mond, ez rengeteg. És érettebb fejjel azt is láttam, hogy miért nem kell a korabelieknek. Előttem is szinte egy gyerekkel volt.

Életkort azért írhatnál, mert az is számít. Nekem 20-on évesen volt ez.

Bár ez egy fokkal "jobb", mint nálam volt (20-as évek elején/közepén voltam), de még így is sok. Főleg ha családban is gondolkodsz. Hiába tud 40 év felettis gyereket csinálni, ha felnevelni nem tudja. Vagy nem úgy, ahogy egy kordbeli tenné.

10+ korkülönbséget én már csak akkor tudok elképzelni, ha néni leszek és már minden mindegy. De akkor is csak ha nagyon muszáj... :D

Ez attól függ. Én csak azt nézném, hogy ő mit szeretne, és ez egyezik-e az én céljaimmal. (Felteszem, 28 évesen neked inkább a család az elsődleges.)

Egy pasinak az a nagy előnye, hogy bármikor tud gyereket csinálni, és szerintem még felesleges azzal foglalkozni, hogy nem tudja felnevelni, mert azért a várható élettartam az 72 év. (Most gugliztam ki.)

Nekem van olyan ismerősöm, ahol ennyi a korkülönbség, és 20-onéve megvannak, nekem boldognak tűnnek.

Mellesleg 44 évesen már (szerintem) nem fog ugrálni azért, mert új nő kell neki, aki fiatalabb. Mondjuk ismertem ilyet, de az a csávó bolond volt. Két szék közül a pad alá is esett.

Szerintem ha attól félsz, hogy le fog roggyanni, akkor érdemes megnézni a jelenlegi állapotát, hogy mennyire aktív, mennyire jár el otthonról - nem hiszem, hogy gyökeresen megváltozna öregebb korára sem, valószínűleg már nagyjából kialakult a személyisége. :D

23 voltam, amikor megismertem az akkor 40 éves páromat. Soknak éreztem én is a korkülönbséget, de gondoltam, adok neki egy esélyt, hiszen nem ezen múlik, ha két ember szereti egymást.

Komoly kapcsolat lett belőlünk, de nem titkoltam, hogy én szeretnék majd gyerekeket, neki meg már volt akkor két lánya, az egyik csak 4 évvel fiatalabb, mint én.

Az első években átlagos problémáink voltak, olyanok, mint minden más kapcsolatban. 26 voltam, amikor megszületett a közös fiunk, 30, amikor a lányunk is.

A komolyabb gondok akkoriban kezdődtek, amikor ő már az 50-hez közeledett, én meg még mindig csak a 30-as éveim elején voltam.

Lassan, fokozatosan veszett ki belőle a pörgés, minden rám maradt a gyerekek körül, ő dolgozott, mindig fáradt volt, ráadásul féltékenykedett az első pillanattól, és egyre durvábban, ahogy az évek teltek.

Már máskor is leírtam itt, egy 30-as nő, az nagyon nő. Tele van energiával, a nőiessége csúcsán van. Nekem azonban ekkorra egy állandóan a tévé előtt ülő, soha sehová ki nem mozduló párom lett.

Voltak egyéb problémák is, de az egyre tisztábban látszott, hogy már nem egy irányba fejlődünk. Elveszítette az önbizalmát, folyamatosan kevésnek érezte magát, pedig sosem adtam rá valódi okot. Végül 13 együtt töltött év után én mondtam ki, hogy legyen vége.

Ő utána beteg lett, kórházba került, egy év kellett, hogy újra talpra álljon. Én most egy korban hozzám illő párral vagyok együtt, egészen más lett az életem. Az exem emberileg ma is fontos nekem, jó kapcsolatban vagyunk, de mai fejemmel azt mondom, hogy családot semmiképpen nem vállalnék vele, ha újrakezdhetném.