Ti hogy gondolkodtok erről?

Ki tudnátok alakítani egy olyan fiatal nővel kapcsolatot, aki mániás depresszióban szenved? (Aki nem tudná mi az, linkelek neki egy oldalt: [link] )

Sajnos úgy érzem, sosem fogom megtalálni a páromat a betegségem miatt, hiszen kevés ember tud a nehéz pillanatokban megértő lenni (elviselni az önutálatot, vagy a másik állapotban az érthetetlen jókedvet, örömtáncot, a két oldallal járó szélsőséget...)

Sokszor az az érzésem támad, az emberek érzik rajtam, hogy más vagyok, hogy valami bajom van, mert kevesen jönnek oda hozzám kezdeményezni, akár baráti, akár párkapcsolati szándékról beszélünk.