Lehet pesszimistán hangzik, de ti nem gondolkodtok el néha lefekvés előtt, hogy egyel kevesebbet kell már csak aludni a halálotokig?

nope

Nem igazán, viszont arra szoktam csak gondolni, hogy soha nem lesz olyan rész már az életemben amikor boldog tudok lenni és ez elszomorít.

Ez mitöl párkapcsolati kérdés?

Szerintem az önsajnáltatás károsabb bármelyik drognál.

Lefekvés előtt? Inkább felkelés után, nem? :)

Én azon gondolkodom néha hogy lehet a mai lesz az utolsó éjszakám, és még nem láttam a Barátok közt végét, pedig már a kezdetektől nézem..ez erőt ad,és motivál :D

Én ezt inkább mondanám úgy, hogy egyel kevesebb nap addig amíg meg nem őrülök véglegesen, vagy válik labilissá a személyiségem. Bár ennek pozitív hozadéka, hogy ezeket az utolsó napokat még élvezem olyan téren, hogy még "magam" vagyok. Szinte biztos, hogy meg fogok őrülni, le is jegyzeteltem az emlékeim és gondolataim a későbbi időkre. Nagy-nagynéném is így cselekedett és milyen jól tette, mert így ezek megmaradtak azután, hogy 28 évesen megőrült (előtte is fura volt, mint én is, sajnos) és öngyilkos lett.

Nem, én azon gondolkodom, hogyan juthatnék el a 446 fényév távolságra lévő Plejádokra.