Nagyon féltékeny vagyok a barátnőmre! Miért nem veszi észre magát?

A barátnőmnek van egy fiú barátja, akivel kisgyerek koruk óta legjobb barátok, kamaszkoruk óta pedig folyamatosan hol együtt voltak, hol szétmentek, de folyamatosan tartották mindig a kapcsolatot. A srác eredetileg elég messzire lakik innen, 3 éve viszont a mi városunkban él, egy ideje pedig egy utcában is lakunk. Azóta újra napi szinten beszélget a barátnőmmel, de csak akkor találkoznak, ha én nem érek rá/nem vagyok itthon, mert barátnőm állítólag nem a velem töltött idő rovására akar a barátaival lenni. Amikor újra beszélgetni kezdtek, barátnőm felajánlotta, hogy ismerkedjek meg a sráccal, de én nem tudnék olyan emberrel jóban lenni, aki a barátnőmet kezelgette!

Amikor összejöttünk, említette egyébként ezt a srácot, azt mondtam, hogy nem zavar, ha beszélnek, mert nem gondoltam, hogy végül ennyire idegesíteni fog. Iszonyú féltékeny vagyok rá, mert egész életében a barátnőm mellett volt, én meg nem is tudok versenyezni vele. Múltkor csak úgy meglepetésből hazajöttem munkából, akkor is az utcán beszélgettek, iszonyú frusztráló érzés volt. Mit tegyek? Nagyon félek, hogy megcsal és nem értem, miért nem veszi már észre magát!