Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túl nagyok az elvárásaim vagy ez természetes?
Másfél, lassan két éve vagyok együtt a barátommal. Amúgy nagyon szeretem. Sok mindenen átsegített, külsőre vonzódok hozzá, szeretem a személyiségét. Mostanában elég kevés időnk volt egymásra pár hétig, a múlt héten tudtunk együtt lenni többet. A munka, egyetem vesz el sok időt, neki meg közben egyéb problémák is közbejöttek családban.
Úgy érzem olyat találtam, akire számíthatok akkor is, amikor nemcsak a romantika, szex, szórakozás van a kapcsolatunkban. Nyilván ő is örül, ha nyugiban találkozunk. Normális, hogy egy idő után úgy érzem, mintha nem lenne olyan igazán 100%-os kapcsolatunk, ha nincs igazi romantika pár hétig például? Mondjuk összebújni este, egy egész napot együtt tölteni, esetleg kényeztetni egymást, élérni, hogy a másiknak én legyen a csinos gyönyörű nő. Pedig valójában tudom, hogy akkor is szeret, amikor kevesebb idő van egymásra, akkor is szeret, amikor hulla fáradt, akkor is, amikor csomó problémám van, és vigasztal. Normális, hogy ha ennyire megvan minden jó, akkor mégis hiányolok valamit?
Pedig minden kapcsolatban vannak időszakok, amikor előfordul, hogy nem a romantika, összebújás van a középpontban. Persze ha van időnk, próbálunk többet együtt lenni, csak egy ideig úgy adódott, hogy nem tudtunk kettesben lenni, mindegy miért, és ekkor gondolkodtam el ezen. Pedig például étterembe elmentünk sokszor, csak valahogy ez hiányzott, amit írtam.
Szóval szerintetek az normális, hogy a romantika, összebújás, egy napos program totál kettesben hiánya miatt úgy érzem, mintha hiányozna valami? Vagy mivel amúgy ez csak egy átmeneti állapot (mert biztosan az) és amúgy egy nagyon értékes embert találtam, ezért ez nem normális?
válasza:
válasza:És az normális, hogy ilyenkor féltékenyebb is vagyok? Volt, hogy arra gondoltam, hogy mi van ha a páromnak amiatt tetszik meg más, hogy velem nincs annyit együtt, nem kap meg tőlem valamit. Pedig ez hülyeség, mivel tényleg nyomós oka volt, amikor nem tudtunk igazán találkozgatni, meg amúgy tényleg látni akart. Szóval szeretett ugyanúgy. Sőt, elterveztük, hogy találkozunk, aznap délelőtt volt náluk hirtelen családi cirkusz, viszont még akkor is felvetette, hogy este, mikor már lenyugszanak a kedélyek, akkor találkozhatunk és el is jött.
A családja tényleg nem egy egyszerű eset, szóval nem hazudott, az tuti. Látszik, hogy szeret, de akkor miért vagyok ilyenkor féltékenyebb?
És szerintetek mit csináljak, hogy ne legyek túl elégedetlen se?
Ez egy átmeneti állapot, hogy nehezen sikerül találkozni.
válasza:Egyébként a barátom türelmesebb természetű, mint én. Bár, mint kiderült, ő is kezdte hiányolni a nyugodt esti programjainkat, kettesben, ilyesmi, de végül a múlt héten sikerült megvalósítani amennyire lehetett. Ő inkább vigasztal engem, mert mondja, hogy egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, de mondja, hogy azért így is igyekszik. Például próbálja a sok segítséggel kimutatni, hogy akkor is szeret. Meg ő azt is mondta néha, hogy lehet ez most egy ilyen időszak, főleg az egyetem miatt, de nyáron majd nyugodtan szervezhetünk minden programot. Meg, mikor múltkor elmondtam neki minek örülnék, már el is kezdte nézegetni a neten, hogy hova menjünk ketten.
Ő türelmesebb, mint én.
Tudom, hogy szeret, csak kíváncsi voltam ki mit gondol.
válasza: válasza:Igen sajnos normális hogy ilyen hülye már a legtöbb ember mint te. Mikor megvan a tökéletes kapcsolat, abban sem érzi jól magát...
F36
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!