Tényleg kötelességem lenne a párom kedve szerint ugrálni?

Másfél éve vagyunk együtt a párommal, egy éve együtt élünk. Az utóbbi hetekben, főleg ahogy jött a karantén és eleinte mindketten itthon voltunk, a párom átvedlett egy nyafogós kisfiúvá. Galériás lakásban vagyunk, a galéria mondhatni az én "játszóterem", ha itthon vagyok itt nézek tv-t és a laptopom is itt van. A galéria alatt van a párom saját helye, ő ott gépezik, intézi a dolgait, stb. Alapjáraton is előfordult, hogy ha késő este értem haza, akkor azért örült neki, mert akkor végre összedobhatok neki valami vacsit. Az utóbbi 2-3 hónapban viszont folyamatosan elvárná, hogy parancsszóra kirohanjak a konyhába és elé tegyem a kaját. Mivel a vírus miatt ideiglenesen bezárt a munkahelyem, ezért én egy ideje itthon vagyok. Természetesen nem fekszek egész nap, hetente kitakarítom az egész lakást és főzök is. A problémám az, hogy ha nem együtt filmezünk, én fent vagyok a galérián, a párom lent, és míg neki pár métert kellene arrébb menni, hogy összedobjon magának valamit, elvárná tőlem, hogy lemásszak a galériáról (olyan meredek a lépcső, hogy az már inkább létra) és megfőzzek/süssek neki, még ha van más főtt kaja, mert ő épp mást kívánt meg - van, amihez amúgy egy egész csirkét kellene kiolvasztani, mert olyan kaját enne éppen. Ha megmondom, hogy nem vagyok cseléd, akkor elkezd nyafogni, hogy de hát éhes. Ha azt mondom, hogy szolgálja ki magát, akkor most épp egy online játék közepén tart egy haverjával, amit nem tud megállítani. Az is előfordult párszor, hogy megvárta, hogy lejöjjek mondjuk mosdóba vagy innivalóért, és kihasználva, hogy amúgy is ott vagyok, akkor csináljak már neki hambit... A legdurvább esetben, ha 1-2 óra nyafogás után sem vagyok hajlandó ugrani neki (ilyenkor már mondani szoktam neki, hogy azóta rég meg tudta volna csinálni magának), van hogy inkább rendel magának valamit, néha megcsinálja magának. Egy hete volt itt nálunk anyukám pár napra. Az egyik napon délután elkezdtünk főzőcskézni, és pont úgy készült el a kaja, hogy mire hazaért a párom, addigra már újra kellett melegíteni. Először melegítettem egy adagot anyumnak, majd egyet magamnak is. Ezután értetlenül kérdezte, hogy hát a páromnak nem melegítek? Mondtam, hogy nem, mert igaz 20 percre van a munkahelye, de sokszor nem egyből haza jön, hanem ott maradnak a munkatársakkal egy kicsit beszélgetni, vagy vesznek egy-egy doboz sört és a mellettük lévő parkban megisszák (vagy hazafelé jövet), tehát van hogy 20 perc alatt itthon van, de van hogy 1 óra alatt. Ezután elkezdtünk filmezni és eközben ért haza a párom. A film után, tehát kb másfél órával később, amikor anyum elment zuhanyozni, én elmosogattam, a párom közben elkezdett Lolozni egy barátjával. Mosogatás után elindultam a szobába, adtam egy puszit a páromnak és elkezdtem felmászni a galériára, majd konkrétan a legfelső lépcsőfoknál szólalt meg, hogy éhes és kér sült krumplit. Mondtam neki, hogy felteszem sülni, de ő fogja kiszedni magának, erre azt felelte, hogy akkor nem kéri inkább. Anyummal ezután találkoztunk a barátnőjével és neki mondogatta, hogy azért kicsit bunkó vagyok a barátommal, hogy akkor is filmezés előtt melegíthettem volna külön egy tányér kaját neki (ami mellesleg kihűlt volna, mire megjött), meg hogy néha azért megtehetném, hogy nem hagyom éhen (???). Azt is hozzátenném, hogy előfordult, hogy annyira beteg voltam egyszer, hogy igazából még feküdve is forgott velem a szoba, de akkor is ugráltatni akart, mondván ha mozgok egy kicsit akkor jobb lesz. Én értem, hogy ő az, aki most dolgozni jár, de hozzátenném, hogy nem ő tart el, a munkahelyem elvesztése óta a tartalékomból költekezem és a jövőhéten visszamegyek végre dolgozni. Mivel én voltam folyton itthon, alap volt számomra, hogy jobban odateszem magam a lakás tisztában tartásában, de mégsem gondolom azt, hogy parancsszóra ugranom kellene egyrészt azért, mert ő közelebb van a konyhához és nem azért fogok lemászni mert neki kell egy szenya, másrészt nem vagyok cseléd, hogy leadja a rendelést és akár éjfélkor kibútorozok a konyhába egy 1-2 órát igénylő kaja miatt. Az anyám meg teljesen úgy állítja be, mintha alap lenne, hogy a "ház urát" jól kell lakatni, és ha ezt egyszer is megtagadom, akkor én vagyok a sárkány. Nagyon gáz ez a jelenlegi helyzet, tudom hogy valószínűleg a válaszok nagy része az lesz, hogy dobjam ki. Eddig nem akartam szakításra gondolni, de kezd lassan nagyon elegem lenni.

24/N