Szakítani a rend " nem szeretete" miatt?

Néha nekem sincs kedvem pakolászni, mindig suvickolni. De a tartós kupit nem tűröm. Nem kell, hogy minden az élén álljon, de legyen egy alap rend.

Viszont mikor exem irdatlan büdös zoknijai tucatjával kerültek elő használtam a párnák alól, ágy alól, bútorok alól is fiókokból, akkor már bőven megérett a dolog a lapátra.

A szakítás soha nem fordult meg emiatt a fejemben. Engem anyukám úgy nevelt, hogy mindig rakjak rendet magam után, ha ettem, azt az egy tányért és evőeszközt mossam el.

A párom anyukájánál ez nem volt szempont. Náluk egész nap pakolták a mosogatót, aztán reggel elmosta az anyukája.

Mióta összeköltőztünk, ezt megbeszéltük, hogy sokkal egyszerűbb elmosogatni magunk után, mint másnap egyikünk szívjon fél órát egy halom mosatlannal.

Párom tartja magát ehhez, cserébe én más mániámból engedtem. Ha neki jó, hogy kupacban tárolja a ruháit, akkor tárolja, nem rendezgetem kényszeresen. És be kellett látnom, hogy nem ömlik a fejemre a világ, mert poros a szekrény alatt.

Alkalmazkodtunk egymás dilijeihez, és igyekeztünk egy középutat megtalálni.

De nem hisztiztem kényszeresen ezek miatt soha, csak elmondtam, hogy én hogy gondolom, meghallgattam ő, hogyan gondolja és mindig találtunk kedvező alternatívát.

Nekem is meg kellett értenem, hogy ő húszonx évig élt az anyukájával, olyan szabályok és normák között amik számukra teljesen megfelelőek voltak, és én is húszonx évig életem anyukámmal teljesen más szabályok és normák szerint. Ezeket kellett egy új, közös életre rácsíszolni.

Néha szoktam megzakkanni, hogy gané van.. Általában a PMS rádob egy lapáttal.. Ilyenkor félőrűlt módjára dobálózok, szitkolózok és basztatom a párom, hogy nem csinál semmit..

És kitakarítok, mint állat.. Majd megint magasról tojok a rendre..