Mi volt az, amit nehéz volt megszokni miután összeköltöztél a pároddal?

Gyakrabban kell a kádat takarítanunk (neki elég koszos munkája van, hamar meglátszik a kádon hogy nem az iroda porát mossa le magáról), de ezt is megszoktam 1-2 hét alatt.

Kétszer annyi könyvünk lett, ki kellett találni hogy hova tudunk elég polcot rakni.

Hmm, kb. ennyi jutott eszembe.

Összeköltözésnél minden szép és jó. A problémák később jönnek.

Nekem az a legnagyobb problémám máig is, hogy csak akkor nem beszél, ha alszik. Állandóan megy a TV háttérzajként, és mellé a konyhában még nagy zajt is csap az edényeivel. Neki meg az a legnagyobb, naponta a fejemhez is vágja, hogy "veled nem lehet beszélgetni!", mert én csak akkor szólalok meg, ha van lényeges mondanivalóm. Azt szoktam neki mondani, hogy olyan a hangod, mint a csermely csobogása. Csak az utóbbiban több az értelem. Ezen felhúzza az orrát, hogy nem beszél velem többet. Ki is bírja "sokáig", úgy kb. 3-5 percig.

Csámcsog. Ezt akkor is tudtam, mielőtt összeköltöztünk, de mivel most minden nap együtt vacsorázunk munka után, ezért nyilván jóval többet hallom. :D Egy idő után megszoktam, már nem zavar.

Ő nem takarít olyan figyelmesen, mint én. Nem önfényezés, páromnak elég rossz a szeme és itthon nem szereti hordani a szemüveget, mert egész nap rajta van az irodában. Így mikor néhányszor kitakarított, volt, hogy utána én újra csináltam, mert porszívózásnál nem látja szerencsétlen a földet rendesen. Ez nem zavart, kompromisszumot kötöttünk, övé a mosogatás, mosás és teregetés, ezek "közeli" dolgok, enyém pedig a porszívózás, felmosás, fürdőszoba. :)

Galériás a lakás, így ha az egyikőnk épp szarik a wc-n, azt a másik megérzi. Mikor összeköltöztünk napokig csak úgy tudtam nagyvécézni, hogy megvártam, míg elmegy otthonról, mert szégyelltem magam. Ennek már sok ideje, mostmár pukizni is merek előtte, ha úgy van. Ő szerencsére elég partner ebben, nem csinál belőle ügyet, többnyire röhög.

23L