Hogy áll a pénzügyekhez a párod?

Hat kicsit maskepp vagyunk, 27 vagyok, se lakas, se autó, 35 millio befektetesem van most, enis programozo vagyok 800 nettot keresek, sose kertem eletemben kolcson senkitol es ezutan se fogok.

A baratnom netto 400 at keres, van lakasa, meg kb 15 millio hitel van hatra belole

Az én párom (mindketten 40 évesek vagyunk) nagyon spórolós. Bár többet keres, mint a te párod, nagyon megtanulta gyerekkorában, hogy mi az, ha nincs. Öten vannak testvérek és egyedül nevelte őket az édesanyjuk. Ebből kifolyólag nagyon megnézi, hogy mire ad ki pénzt és nagyon előrelátó. 6-8 év alatt megteremtette magának az otthont, autót és megtakarítása is van. Nagyon büszke vagyok rá ezért (is).

És pont azért tudom ennyire becsülni őt, mert előtte 2-3 olyan férfival is volt dolgom, mint a te párod. Folyton tőlem kértek kölcsön, nem tudták beosztani a pénzt és nem is akarták. Semmi jövőképük nem volt, nőként az én vállamat terhelte minden anyagi kiadás. (nem éltünk együtt, olyan kiadásokra gondolok, mint pl. ha beültünk egy étterembe, az esetek döntő többségében én fizettem vagy ha anyukának születésnapja volt, az én pénzemből vettünk ajándékot)

Havi 400 ezerből még akkor is lehet félretenni, ha valaki albérletben lakik.

Az én párom full gazdag, egy centtel nem segitett még nekem semmiben, semmit nem is fizetett, nehogy a pénze miatt legyen vele egy nő. Nem is problemam. Most.

De olyan szinten félti az anyagiakat a saját párjátol is, hogy gyerekvállalás teljesen kizart vele a részemről. Abszolut sem támasz sem segitség, számitani Semmiben nem számítok rá.

A legkisebb dologért is hálát es pitizést vár.

Hát nem a pénze miatt az is biztos :)

5

Tényleg csak abban az esetben okozna ez nekem gondot, ha gyerekunk lenne. De hülye meg nem vagyok , hogy akarjak tőle.:)

5

Korábban voltak olyan pasijaim, akik kértek kölcsön, de nekem ebből baromira elegem lett. Én azt tapasztaltam, hogy ez nem egy "egyszeri" éppen sz-r helyzetben vagyok dolog, hanem általában életvitelszerű, és onnantól kezdve, hogy egyszer adsz, nincs megállás.

Nyilván nem olyanról beszélek, hogy "leugrok a boltba, de nincs nálam kp, tudsz adni kétezer forintot?" hanem komolyabb dolgokról.

Én abbafejeztem azt, hogy kölcsön adjak pasiknak, akikkel járok, az biztos, mert sosem lett jó vége. Nem is tudom elképzelni, hogy van bátorsága egy férfinek pénzt kérni a barátnőjétől, számomra ez mai fejjel már abszurd.

Nyilván, akik házasok, vagy azzal egyenértékű, komoly kapcsolatban élnek, ott az mondom ja, támogassák egymást ahogy tudják, de nem tudom, lehet n vagyok a tradicionális, modern feminizmust megtagadó liba, de nekem ez nem fér bele egy kapcsolatba, főleg nem amikor még házasságról meg gyerekről szó sincs.

Áhh, ezek komolytalanok, nehogy tervezz ilyennel bármit is. Ha szülnél egy gyereket, és gyeden lennél, szerinted mennyire úsznátok el anyagilag? Vicc, hogy te a 200 ezres fiudból tudsz spórolni, ő meg 400-at elszór, és van pofája tőled kérni, miközben feleannyit keresel.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, nekünk a férjemmel kb hasonló a gondolkodásmódunk: első, hogy a kötelező dolgok ki legyenek fizetve, aztán legyen X összeg elrakva, a maradékot fel lehet élni. Nem spórolunk őrülten, mindig vannak "fölösleges" kiadások, de van félretett pénz, és sosem állunk hónap közepén egy fillér nélkül.

Az ilyen carpe diem típusokkal nem szabad gyereket vállalni!