Mit gondoltok, jó néha külön lenni a párotoktól?

Nincs azzal baj, ha valaki ilyen valaki olyan, a gond azzal kezdődik, ha nem lehet nyiltan kommunikálni egy kapcsolatban.

Amikor a férjem üzleti dolog miatt külföldön van, akkor kiélvezem az egyedüllétet, takarítok, átmegyek a csajokhoz, olcsó vackokat eszek, xar filmeket nézek, rengeteget kockulok, de ezt meg is szoktam mondani neki, hogy kicsit én is várom hogy elutazzon pár napra, akkor kis más me-time lesz. Mondom úgy, hogy amikor meg itthon van, együtt vagyunk szabadidőnkben, 24 órából 24 óra nem elég, annyit tudunk beszélgetni, és programokat csinálni, csak én egyke gyerek vagyok, és élvezem az egyedüllétet, és ő ezt meg is érti.

Ilyesmi a mindennapokban is normális. Akár abban, hogy a barátaiddal elmész odáig, hogy csak magadra tudd csukni az ajtót, és ő nem zavar.

Nyilván, ha igényed van rá ez megbeszélhető, az baj lehet, hogy neki erre igénye sincs, sőt ő egy kullancs. Nem fogja érteni, hogy miről beszélsz, pedig ez lenne a normális.

Nem illetek össze, van ilyen!

Szerintem ez teljesen rendben, nekem is szükségem lenne ennyi én-időre, én csak 3-4 napot tudok megoldani sajnos.

Alig van szabink (évi 20 nap ami borzasztóan kevés, semmire se elég), ha azt még végig külön is töltenénk végig az nagyon szomorú lenne. Nekem azért fontosabb hogy elmenjünk utazni, kirándulni pihenni együtt, mint hogy én-időm legyen.

De amikor mégis van 1-2 nap, olyankor találkozom a barátnőimmel, elmegyünk shoppingolni és utána áthívom őket iszogatni, vagy épp otthon szépség napot tartok, arcmaszkban nézem a hülye csajos filmeket zabálom a chipset és rendetlenséget csinálok :)

Igen, jó külön lenni. Nekünk idén úgy alakult, hogy párom (ő a férfi) elmegy nélkülem fesztiválra, mert én végül spórolási céllal lemondtam, neki pedig jó szórakozást kívántam. A közös barátainkkal megy, egyáltalán nem zavar sőt, nehezményezném is, ha miattam kihagyná.

Mi 4 éve vagyunk együtt, már közös lakásban és mióta covid van mindketten home officeban. Amióta ez az állapot van, azóta bevezettük, hogy minden héten 1 közös randis nap (lakásból kimozdulós!) és 1 külön barátos nap. Ezt max akkor nem tartjuk, ha nincs kedvünk vagy nagyon húzós hetünk volt.

Általában péntek este elmegyünk étterembe, moziba, kirándulni, állatkert, uszoda stb. Szombat este pedig ő megy a srácokkal, én a lányokkal. Covid idején ez nyilván nehezebb volt, mikor hideg is volt és minden zárva volt. De akkor is megoldottuk, közös programként elmentünk sétálni egy nagyot, másnap pedig átmentünk barátokhoz házibulizni.

Szerintem ez nálunk egy baromi jól működő rendszer, mert a szürke, itthonülős hétköznapok után van minőségi idő is együtt, meg külön is.

Persze alakul néha úgy, hogy közösen barátozunk, ha pl szülinapozás van vagy ilyesmi, szóval nem "tilos" együtt mennünk, az összes barátunk ismeri egymást.

Ha itthon vagyunk, akkor is meló után 1-2 órát szöszmötölünk a saját dolgainkkal, én általában kockulok, ő meg gitározik. Külön szobában. Ez is teljesen jó, mert a munka utáni kimerültséget kárpótoljuk egy kis én-idővel, hobbival és mikor este összebújunk filmezni, beszélgetni, főzni, akkor már felvagyunk töltődve.

Szóval röviden, fontos az én-idő. És ezt mondom úgy, hogy a világ legnagyobb piócája voltam mikor összejöttünk, éjjel nappal rajta csüngtem és volt is ebből feszkónk anno. Ezután kezdtem én is felfedezni, hogy egyedül is tök jól ellehet lenni, és szépen idővel kezdtem igényelni is.

23L (párom 24F)

Mi is igényeljük a külön programokat, én időt. A probléma tényleg ott kezdődik, ha ezt nem lehet normálisan lekommunikálni. Mi mindig megbeszéljük, nincs gond ebből. Nem erőltetetten csinálunk külön programokat, de ha úgy adódik bűntudat nélkül megyek el egy hétvégére a barátnőmmel,ahogy a férjem is a barátaival. Nekem ilyenkor jó érzés egyedül. Tespedek, elmegyek vásárolni, egy nagyot sétálni, kaját rendelek, élvezem, hogy senki nincs körülöttem, nem kell beszélgetni, alkalmazkodni.

Amúgy a házasságunk teljesen rendben van, de hiszem azt, hogy pont ezért. :D