Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a véleményetek a következő helyzetről?
Párommal kicsit több mint 1 éve vagyunk együtt, néha vannak nevetséges összezördüléseink, amikből hatalmas viták keverednek valahogyan... Így elgondolkozom néha, hogy én reagálom-e túl a dolgokat.
Például :
Mai eset, reggel jöttünk haza a munkahelyről(éjszakások vagyunk, mindketten fáradtak) és ahogy szálltunk volna fel a metróra, nem annál az ajtónál szerettem volna felszállni ami hozzánk legközelebb esik, mert a következő ajtó mellett közvetlenül volt üres hely.
Namármost, miközben arrébb terelt, hogy mégis csak ott szálljunk fel(a közelebbinél) rámförmedt(nem kiabált, de azért a metrón lévő emberek mindegyike felkapta a fejét és odanézett...) hogy mi a f***t csinálok, miért kell előtte toporogjak, miért nem tudok rendesen felszállni a metróra...
Tudni illik nagyon érzékeny vagyok a szociális dolgokra, kellemetlenül érzem magam emberek között alapból is, szóval ezek a szituációk nekem nagyon rossz,erős élmények, így ennek hatására(át sem gondoltam) reflexből, hogy hagyja abba,belemartam(szerinte erősen, de több réteg ruhán keresztül én remélem nem érezte annyira) és emiatt úgy került ki az egész, hogy az egész az én hibám, én álltam az útjába, és még meg is martam...
Nem tudom, én reagáltam volna túl a helyzetet...?
válasza:Igen.
Képzeld magad a helyébe. Nem lát a fejedbe, nem tudhatta, hogy mi a terved, miért akarsz a másik ajtó felé menni. Fáradt, nyűgös. Az ő szemében ok nélkül tötymörögsz előtte, rád szól, hogy haladjál már, és erre szimplán indok nélkül belemarsz. Egyáltalán miért normális számodra, hogy fizikai szinten is agresszív vagy, bármilyen helyzetben?
válasza:Szerintem mindketten túlreagáltátok. Tehát, ha a közelebbin akar felszállni, akkor szálljon ott, és tartsa tiszteletben, hogy neked emberiszonyod van, te felszállsz a másikon. Nem egy nagy cucc. Nem kellett volna emiatt terelgetni (bár nem tudom, ezt hogy kell elképzelni? mennyire volt erőszakos?), sem rád förmedni.
Másrészt, neked sem kellett volna belemarni, mert valóban, azért egy metróba beszállásból neked sem kellene ekkora ügyet csinálni.
Üljetek le normálisan, beszéljétek meg, meg azt is, hogy legközelebb ne terelgessen, mert nem vagy bárány és ő sem puli, te felszállsz ott, ahol neked jólesik, és ő is felszáll ott, ahol neki jó.
Köszönöm a választ!
Úgy gondolom, hogy nem fair csak az ő oldaláról jóváírni a fáradságot ebben a történetben, hisz mindketten dolgoztunk ugyanannyit, ugyanolyan körülmények között..
Nekem is nagyon rosszul esett az, hogy szimplán csak máshogy jártam el/mást tettem mint amit ő szeretett volna teljesen normális hétköznapi szándékból és nem gondolom azt, hogy azért cserébe mert én máshol szeretnék felszállni mint ő, ezt a beszédet érdemelném, hisz nem ártottam neki semmit, nem is állt szándékomban... Teljesen váratlanul ért a leszidás.
Nem normális számomra sem az erőszak, szerencsére olyan családban nőhettem fel, ahol semmit nem kellett ebből tapasztaljak.
válasza: válasza:Ha több, mint egy éve együtt vagytok nem kéne már ismernetek a másikat legalább annyira, hogy ilyen helyzetekben hogy reagál a másik? Vagy ő nem tudja a szociális fóbiádat?
Nekem van ilyen haverom, mint a párod. A barátnője nagyon döntésképtelen volt, ezt ő is tudta és mégis ráförmedt a meki pult előtt, mert nem tudta eldönteni, hogy milyen hamburgert enne. Végül szakítottak, mert folyton sírt a lány a nyilvános megalázás miatt.
Ha tudja a párod a szorongásod és így is a zsúfolt ajtó felé terel, hogy aztán le is csesszen miatta, az csak az ő hibája. A tiéd pedig az, hogy fizikai agresszióval reagálod le. Volt ilyen barátnőm, aki folyton csípkedett, ha nem tetszett neki valami... hamar elváltak útjaink.
Tud róla, nagyon sokat és részletesen beszélek róla már a legeleje óta, ő ezt nem igazán tudja megérteni(sokkal extrovertáltabb, emberközpontúbb fajta) ebben a helyzetben is annyival zárta le ezt a részét, hogy ez hülyeség, ez nem lehet önkéntelen reakció, hogy szabaduljak a helyzetből..
Legtöbbször igaz, nem így szokott ez nálam megnyilvánulni abszolút, nálam is inkább a könnyek jönnek először, de ennyi ember előtt tehetetlennek éreztem magam, nem sírhattam, nem szólhattam semmit... Valahogy szerettem volna, hogy befejezze.
Ettől még nem mondom, hogy rendben van így reagálni, ezt elismerem...
válasza:#7
6-os válaszoló vagyok.
Sajnos az egyetlen megoldás a párbeszéd lenne, de ha már próbáltad többször és elbagatelizálja nem sok mindent tehetsz.
A feleségem pont olyan volt, mint te. Amikor először hazavittem bemutatni alig mert megszólalni és úgy jött utánam mindenhova, hogy a pólóm végébe kapaszkodott. Sosem feddtem meg ezért és mindenkinek elmondtam, hogy ő ilyen, legyenek vele türelmesek. Szépen lassan feloldódott és 1 év alatt sikerült elérnie, hogy a szüleimmel és a barátaimmal úgy beszélget, mintha a saját családja és barátai lennének és szenvtelenül beszélget idegenekkel is, még ha kicsit zavarban is van. Sok munka volt vele, leginkább neki, de végig támogattam. Ha a barátod erre nem képes, sajnos nincs jó tanácsom.
Inkább rendezz jelenetet, vagy sírj, minthogy fizikai agressziót alkalmazz. A feleségem is a lábamat taposta direkt, de szerencsére a 2. eset után megértette, hogy ez nekem kizáró ok és leállt vele.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!