Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Összeköltözés vagy koli?
Próbálok rövid lenni.
2 éve vagyunk együtt, ősszel kezdjük az egyetemet, én nappali képzésen Szegeden, ő levelezőn Pesten, 2 hetente kell megjelennie, de nem egy nagy távolság.
Nyilván ő dolgozna is mellette. Én legalább az első évben nem akarok dolgozni, a családom támogatásából 100 ezret tudnék beadni a közösbe, plusz ott van a spórolt pénzem, a "megélhetési plazmázás" és az ösztöndíjak.
Szóval kisebb-nagyobb áldozatokkal minden készen áll arra, hogy egy új városban közös életet kezdjünk.
DE!
Nem vagyok rendben lelkileg. Úgy érzem nagyon sok dolog kimaradt a fiatal koromból (most vagyok 22 éves, és főleg a gimis évekre gondolok), többek között a közösségi élet, barátok, maga az élet élvezete, az igazi "gondtalan fiatalság".
Hagyjuk hogy miért érzek így mert hosszú és bonyolult, de nem könnyű utat jártam be.
És úgy erzem, hogy ahhoz hogy egyszer majd nyugodtan hajtsam álomra a fejem, ki kell próbálnom a kolis életet, legalább fél évig.
Kérdésem, van jogom ennek a páromat kitenni? Ő támogat benne, de fél év távkapcsolat azért durva, tekintve hogy most majdnem minden nap (inkább csak nap végén...) együtt vagyunk, és mondta hogy örül ha fiatalok között akarok élni, bulizni stb, megtapasztalva azt ami kimaradt, de azért nyilván nem töretlen az öröme. Ráadásul a kapcsolatunkat is féltem a kihüléstől, mindketten orrba-szájba tanulunk majd, éljük a helyi szociális életünket, ő még dolgozik is, edzünk, és nyilván most is megfeszített az életünk, de ha fél évig
még csak a nehéz, hosszú nap utáni közös esték sem jutnak, esetleg csak egy órácska telefonálás meg 2-3 hetente tali, akkor mi lesz ebből?
Tele vagyok félelemmel, lelkiismeret-furdalással, kérem szépen aki kicsit tapasztaltabb, adjon nekem valami féle tamácsot hogy merre tudnék elindulni, mit kéne csinálnom...
+ kiegészítés:
A tanulást is komolyan gondolom, és nem csak "bulikázni" megyek.
válasza: válasza:Nekem sosem volt vonzó a kolis élet, de te tudod. Az mindenről fog szólni, csak a tanulásról nem ("bulikázásról" viszont annál inkább).
Mondjuk ki: akarsz egy félévnyit rosszalkodni, mielőtt rendes, félig-meddig háztartást vezető barátnő lennél.
válasza:Szerintem a kollégiumi élet nélkül is lehet jó társasági életet élni. Van szaktársam aki albérletes és a társasági élet közepe, és olyan is aki kolis, de nem nagyon vonódik be a programokba.
(Ha végül mégis kollégium mellett döntenél, a Herman B-épületet nem ajánlom, nem nagyon van társasági élet.)
válasza:
válasza: válasza:Szerintem jó az ötleted. Fél év után a Károlyi miatt úgyis megundorodsz a koliktól, viszont ezalatt az idő alatt is spórolhatsz a közös életre. + tudom, hogy azt mondtad, hogy nem szeretnél dolgozni, de meló diáknál vannak ilyen 1-1 napos alkalmi munkák is, a lelátó takarítás tök közel van a kolihoz.
Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb gólya program hétköznap van, úgyis akkor fogsz bulizni, csütörtök délutántól hétfő reggelig lehetsz otthon a pároddal. Aztán mire összeköltöztök te meg is unod a nagy egyetemi életet, bőven elég lesz majd kéthetente elmenni bulizni, vagy heti 1x kocsmázni.
válasza:Az 5. válaszolóval értek egyet. Én kolis voltam 5 évig, ez alatt egyetlen egyetemi vagy kolis programon sem vettem részt (részben a saját hibámból). Viszont akinek igénye volt a pezsgő közösségi életre, az albérletben vagy a szüleivel lakva is részt vett mindenben.
Másrészt az amerikai filmekkel ellentétben a kolis élet nem féktelen bulizást jelent. Sok helyen még a szobatársak sem állnak szóba egymással, pusztán ideiglenes lakóhelynek tekintik a kolit. Ha van olyan szobatársad, aki sokat tanulna, őt zavarni fogod, ha állandóan beszélgetnél vele. Ha pedig a koliban nem találsz barátokat (mert semmi garancia nincs rá), hanem mondjuk más csoport- vagy szaktársaiddal leszel jóban, akik máshol laknak és "külsős" helyeken találkoztok, akkor tulajdonképpen mindegy, hogy koliban laksz-e, vagy albérletben.
válasza:4 éve járok egyetemre (már mesteres vagyok), szintén 22.
Én nem mondom, hogy csináld ezt vagy azt, egy valamit tanácsolnék: gondold végig mire vágysz igazán. Nem kell hogy logikus legyen, nem kell hogy ez a valóságban így legyen, mert lehet kipróbálsz valamit aztan koppansz, de ez majd annak idején eldől. Gondold végig, TE mit szeretnél. Másképpen, mi az "álmod". És eszerint dönts.
Nem éri meg egy (v akár több) ember miatt lemondani valamiről amit szeretnél v amire kívancsi vagy. Egyrészt mert mindig lesz benned egy űr, egy mi lett volna ha, másrészt ha adódik egy konlfiktus rögtön az lesz az első gondolatod, hogy "miatta nem csináltam ezt vagy azt". Akaratlanul is őt fogod hibáztatni.
Pár dolog: sosem voltam kolis, egyetemvárosban élek, kb 10-15 perc alatt beérek. Ez szerintem nem (v max minimálisan) csorbította a társasági életem. Sok helyi ismerősöm van, aki akart ismerkedni és ment, az talált társaságot, lakhelytől függetlenül.
Másik: én '18-ban kezdtem az egyetemet és azt látom, hogy a covid (negatívan szerintem) alapjaiban megváltoztatott egy csomó mindent az egyetemi életet illetően. Nálunk pl a karantén alatt durván ebben a 2 évben diakszervezetek "haltak ki", akik csinálták végeztek és így új generációt sem tudtak toborzni. Az egyetemi programok skálája csökkent, az emberek is befelé fordultak kissé és nehezen megy a visszaállás. Nem mondom, hogy most rossz hiszen aki kezdi annak nagy élmény, de anno tök más volt.
Hiába él az ember kapcsolatban, szerintem nem éri meg feladni azt amit szeretnél. Senkiért. De ha az amit szeretnél a párod mellett van, az sem rosszabb/rossz.
És ez nem olyan döntés ami örökre szól. Ha nem jön be, változtatsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!