"Néztél már el" pénzügyi dolgot párodnak?

Neki fontos, és tudok örülök annak, ha ő örül. :) Nekem úgy tűnik neked nem fontos a másik öröme. Ha a te értékrended szerint az haszontalan, akkor a másik az ostoba, mert szerinted felesleges dolgokra költ. Biztos van olyan nálad is, ami onnan nézve fölösleges, vagy lehetett volna jobbat venni.

Mindig lesz olyan az életben, amire kár volt kiadni pénzt. Ezt nem tudod kikerülni.

Nem bántásból mondom, de nem lehet, hogy alapból van benned egy lenézés a másik felé?

Alapból szeretem a tudatos embereket, de mivel tökéletes ember nincs, és néha elcsábulunk, alkalomszerűen elnéznék 1-1 ilyet. Volt azért már olyan holmi is, amit utólag én sem vettem volna meg.

Viszont ha nem haladnánk emiatt az életben, meg nagyon durván tárgyfüggő lenne (pl. drága telefonok évente, mindenfelé kütyü), az szakító ok lenne, mert én meg pont az ellentéte vagyok.

Jó lenne, ha megosztaná veled a pénzügyi terveit, ha azok téged is érintenek. És aludna rá egy párat, mielőtt megveszi.

De hibákat mindenki követ el.

Úgy nem, hogy utána nem beszéltem volna vele meg, hogy nekem mi nem oké - persze úgy, hogy hagytam az ő szemszögét is elmondani, ha nem értett egyet, aztán vagy jogosnak tartottam, és revideáltam a nézeteimet, vagy nem. Ha nem tartottam jogosnak az indoklását, és elmondtam, hogy ezt én nem vagyok hajlandó tovább / többször elviselni, vagy az illető is belátta, hogy ez nem oké, akkor úgy voltam vele, hogy még egyszer meglépi, akkor lépek. Tehát egyszer elnéztem, megbeszéltem, másodszor nem fogom.

Nálam pl. az volt egy ilyen eset, amikor egyetemistaként lóf... ösztöndíjjal, ingyenes gyakorlattal voltam, komoly kapcsolatban (1 év +), akkori párom már dolgozott, és beszéltük az esetleges balatoni nyaralást - amire megmondtam akkor őszintén, hogy nem 100%, hogy a tervezettből a saját részemet ki tudom fizetni, vagy nem olyan hosszú időszakra, szóval akkor halasszuk jövőre vagy rövidítsük le. És erre ő mondta, hogy ezt ne, akkor ő kifizeti nekem. És aztán amikor a tervezésre került a sor, akkor tartotta a markát, hogy fizessem a részemet. Hát éppen össze tudtam kaparni, és odaadtam, mert nem akartam, hogy úgy érezzem, az adósa vagyok, de elmondtam, hogy legközelebb, ha nem gondolja komolyan, ne ígérgesse, hogy kifizeti, mert komoly kapcsolatban a szaván fogom, és nem fogom eljátszani ezt az egész "jaj, neeeee, ne fizess rám, drágám, majd kibekkelem valahogy" játékot... ha vmit kiejt a száján, hogy megígéri nekem, akkor azt a helyiértékén veszem, és ahhoz tartsa magát. Csak akkor ígérjen bármit, ha kész is arra, hogy teljesítse, és csak akkor, ha emlékszik is rá, egyéb esetben nem akarom folytatni a kapcsolatot, mert tiszteletlenségnek érzem. Nem is történt ilyen többet, tanult belőle, ő is belátta, hogy ez így nem volt oké.