Korai a közös tulajdon vagy csak a tesóm paranoiás?

Azért azt beszéljétek újra a tesójával, hogy biztosan elég-e neki ennyi.

1,5 éve voltunk együtt a párommal, amikor megvettük a saját lakásunkat minimális önerővel, közös hitellel, fele-fele arányban. Úgy voltunk vele, hogy oké, ha besül a dolog, akkor eladjuk és megy mindenki a dolgára. Még pont jókor tettük.

7 éve vagyunk együtt, már a férjem, a hitelünket kifizettük, családi házba költöztük és született egy gyerekünk is.

Szóval én azt mondanám, hogy merész lépés igen, mert mi van ha... pláne ha a párodnak érzelmi kötődése van (pl. örökség), nem adná el, kitudna-e máshogy fizetni? Vagyis legyen egy szkenárió, hogy mi van akkor, ha elválnak útjaitok, hogy legyen képetek arról, akkor mire számíthattok. Szerintem ezt simán meg lehet beszélni. Aztán persze betarthattok egymásnak, de ez már más téma. Legyen rendesen lepapírozva, hivatalosan is 1/2-es tulajdonjogot kapj és ennyi. Így túl nagy meglepetés nem érhet, ha perre vinné is max azt állapíthatná meg a bíróság, hogy nem tettél bele 1/2-edet, így 1/4 illet csak meg.

Furcsa ez az egész történet.

Miért kell kifizetni a tesot?

Miért adná el fél áron egy idegennek?

Milyen érdekes, hogy pont annyi pénz kell, ami neked van

Én a helyedben rettentő óvatos lennék, de leginkább nem mennek bele.

Csakis rendes, ügyvédi irodában írt adásvételi szerződés esetén adj fizess, előtte egy árva fillért se. Az ügyvéd meg hivatalból intézi a tulajdonbejegyzést.

És nekem akkor is rettentően bűzlik ez a sztori. Mert hogy ha a tesója vette vlna meg, akkor lehet mondani, hogy oké, a testvére, na de egy idegennek eladni féláron egy ingatlant, gyakorlatilag 15 milliót egy idegennek adni, nekem nagyon nagyon fhihetetlen és qva gyanús.