Adott 2 ember akik együtt élnek, de mégis külön. Szerintetek ez normális ? A többi kifejtve lent!

A lényeg: Megismerkedtem egy sráccal, szerelmesek lettünk,sok időt töltöttünk együtt. Fizettem az albérletet hónapokon keresztül,amibe már szinte nem is laktam,és ő felajánlotta hogy költözzek hozzá, legalább félre tudom tenni azt a pénzt amit albérletre költöttem.. Ez eddig egy totál normális hozzáállás. Éltünk együtt 5 hónapot, de ahogy szokták mondani, lakva ismerszik meg igazán az ember. 5 hónap után teljesen kikészültem, gyomorideggel keltem és feküdtem,a részletekbe nem mennék bele hogy mi vezetett idáig. Elkezdtem albérletekez nézni, találtam is, kifizettem és oda elköltöztem. De itt jön a De.. Az új albérletben idegennek éreztem mindent, pánikoltam, nem akartam ott lenni. Mivel nem váltunk el a sráccal rossz viszonyban, most ott tartunk hogy amióta kivettem az albérletet szinte ott áll, dísznek van, és adok a főbérlőnek pénzt azért, hogy ott álljon. Ott folytattuk az életünket ahol abbahagytuk, együtt élünk, de folyamatosan cseszeget azzal hogy ennek mi értelme van hogy egy idegen főbérlőt gazdagítok a pénzemmel. Tudjátok, megnyugvás volt nekem az albérlet, egy olyan hely ahova tudok menni ha bekattan az agya, nem kell a híd alatt aludnom. Ennyi a funkciója, a biztonságérzet. Szerinte ez nem logikus válasz. Mikor nála laktam, feszt a fejemhez volt vágva hogy nem kötelező vele laknom, takarodjak, mástol nem sajnálom a pénzt de tőle igen. Folyamatosan veszekedtünk, hónapokon át sakkban tartva éreztem magam, aki függ a férfitól mert én lakok nála.

Ha felmondanám az albérletet buknám a kauciót, de havi 140ezerrel bentebb lennék.. Ami mind szép és jó, de nekem a nyugalmam megér havi 140-et, és az hogy van hova mennem végső esetben.

Szerinte én látom rosszul, szerintem meg ő. Egy olyan férfirol beszélünk akinek problémás a családja, nincs autója, lakása, semmije. Pénze van amit befektet, kamatozik a pénze, de mégsem stabil anyagilag , a nők többsége szóba sem állna vele.

Nektek mi a véleményetek ?