Érdemes ezt a kapcsolatot házassággá alakítani?

30as éveinkben járunk. A problémám az, hogy a párom él bele a vakvilágba, én meg napirend szerint és hosszabb távú célok alapján alakítom az életem. Tehát reggel felkelek, elmegyek bevárásolni, megfőzök, rendbe szedem a lakást és a kertet stb, utána jöhetnek pl szabadidős tevékenységek. A párom ezt leszarja, ha eszébe jut valami ötletszerűen, akkor azonnal azt kell csinálni, amit kitalált, rögtön elindulni pl megye vagy ország másik végébe, étteremben enni (drága helyen, akár heti 3x), hosszú hétvégézni akkor is, ha nem telik rá épp (ha már hó vége van, akkor is, majd kér kölcsön a szüleitől, leszarja, ő így nem tud élni, hogy nincs lazítás, szórakozás blabla), hosszú távra pedig képtelen tervezni. Ha például vázolok neki egy tervet arról, hogy ezt vagy azt fel kellene újítani (nem flancolásból, hanem pl ázik a ház és omlik is már pár helyen, tehát állagmegóvásról lenne szó), akkor fejéhez kap, hogy igen, tényleg, ez fontos, de amikor valóban össze kéne húzni magát, akkor örjöngve tombol, hogy mi az, hogy ezt vagy azt nem lehet. Ha pl jelzem, hogy érdemes lenne éjjel nappali boltok és benzinkút helyett esetleg Aldiban, Lidl-ben meg hasonló helyeken heti bevásárlást csinálni, hogy ne nullázódjunk le hó végére, akkor egy hónapban kb egyszer hajlandó erre, hogy aztán hetekig hallgathassam, hogy micsoda kínszenvedéseket élt át a boltban, ő gyűlöl bevásárolni. Volt már, hogy dührohamot kapott ilyen alkalommal és kiviharzott az üzletből, aztán vissza, nehogy nélküle döntsem el, mit eszünk a héten, mert ugye azt se tűri. Ja, étkezés: addig eszi a kaját, amíg látja. Ha veszek nagyobb tételben olcsóbban sajtokat, reggelre a fele hiányzik! Teli vajkrémes dobozbanmarad egy kiskanálnyi!! Kolbászokból a vége!!! Ez a hűtő látványa másnap a nagybevásárlás után!!! Főzéshez vásárolt szószokat magában megeszi kiskanállal az üvegből!!! pl szecsuáni, indiai meg ezeket. Mintha lekvár lenne! Tubusból mustárt is magában, dönti a szájába, mintha nem lenne holnap!!! Felbontja, és 2 perc alatt tünteti el az egészet, holott normálisan ezek hetekig kitartanak!!! Ha előre megfőzök másnapra, hogy ne kelljen 5 meg 6 ezer ft-okért rendelgetni másnap munkahelyen az ebédet, meg azért is, hogy ehessek normális kaját, ne kelljen a rendelt vackokat enni, reggelre nem marad belőle semmi, nekem sem! így anyagilag is teljesen padlóra kerültem mellette, legalábbis magamhoz képest, mert hiába keresek jól, ha az egész fizetésem ilyenekre megy el mellette. Szerinte ugyanis nekem is kötelességem felesben állni mindent. A másik gond: mindenhova kocsival kell kell kell menni, egy 5 perces sétára is, amit nem is értek. Van, hogy csak azért kell valahova elmenni, mert ép vezetni van kedve, tehát csak így szórakozásból is autózik. így benzinre is rengeteget költünk feleslegesen. Én csak azt tudom, hogy hiába keresek jóval a magyar átlag fölött, így, hogy közös kasszán vagyunk, nekem hó végére semmim sem marad, neki sem (de ez ugye neki nem dráma), holott én még nagyon kevés pénzból is úgy jöttem ki régen, mielőtt összejöttünk volna, hogy minden hónapban tudtam félrerakni. Iddőbeosztás, otthon főzés vásárlás megtervezése által. De tényleg, még diák koromban is. Ami még iszonyatosan megterhelő a számomra az az, hogy MINDEN EGYES NAP be kell "ugrani" a szüleihez, és ott órákig beszélgetni velük. nála ez is a napirend része, amin nekem kötelező részt venni, pl munka után egész este 7ig is akár, hétvégéken meg reggeltől egészen délután 3ig!!!! Aztán persze otthon meg se egy mosógép nem volt még beindítva, se egy bevásárlás elintézve, porszívózásról nem is beszélve, bár azt úgyis megtiltotta olyankor, amikor ő otthon van, hiszen hát őt zavarja a zaj!!! Viszont ha nem tartok vele mindenhova, akkor meg azon duzzog. Én ezt az egészet baromira unom már, csak az a gond, hogy ő meg házasságot és gyereket akar. Többször is lett neki jelezve a dolog, már az anyja is beszólogatott rá, de szerinte mindenki hülye, csak ő helikpoter.