Ha valaki együtt él egy személyiség zavaros emberrel,hogyan és mikor jön rá,hogy valami baj van vele?

Arra nem feltétlen jön rá, hogy nárcisztikus, csak azt látja, hogy egy rohadék és nagyon nehéz vele és nem lehet a kedvére tenni.

És ha rájön? Nem feltétlen tud már lépni.

Nem értem mire jók ezek a kérdések. Se a pszichopátia, se a nárcizmus nem döntés vagy választás kérdése. Ahogy a többi személyiségzavar se igazán. Vagy születéskor dől el, vagy pedig a kisgyerekkor első pár évében, a szülők hatására.

És hát lehet rúgdosni és köpködni a személyiségzavaros embereket még akkor is ha neked mondjuk nem ártottak semmit. Meg összemosni őket, mintha nem lenne köztük és a tetteik között sokszor hatalmas különbség. De igazából ez baromi távol áll a bölcs, és normális viselkedéstől, ez a fajta hozzáállás is. És azt kell mondjam hogy rengeteg elvileg nem személyiségzavaros ember is iszonyat gáz módon bánik a többi emberrel, sőt a párjával, családjával, gyerekeivel is. Bár tudom, rájuk is könnyebb ráhúzni hogy biztos nárcisztikus, úgyis akkora divat ez manapság. Cimkézzünk és démonizáljunk mindenkit, úgy könnyebb az élet. És persze legyünk előítéletesek és bíráljunk mindenkit, hogy amit hiszünk róla az teljesen biztosan a valóság. Főleg hogy akkor a saját hibáinkkal se kell szembesülnünk, és a saját felelősségünkkel sem. Egyértelmű hogy mindenben a másik lesz a hibás, hiszen ő személyiségzavaros bizonyára. És akkor meg is érkeztünk ugyanoda, hogy ez miben jobb, vagy különb hozzáállás?

Ja és hogy a kérdésre is válaszoljak, lehet hogy tudja, de szereti őt. Az is lehet hogy tényleg ő az élete párja és mindig is ilyet keresett. Elég gáz dolog kintről beleugatni mások kapcsolatába, dehát manapság miért is lehetne pont ebben is empátiát és normális hozzáállást elvárni...

Igazság szerint még a szakértők sem tudják teljes pontossággal sokszor megállapítani, vagy egyetérteni egymás között, hogy kicsoda milyen személyiségzavarral él élete során. Úgyhogy megbélyegezni valakit, hogy biztosan nárcisztikus, szociopata, pszichopata túlzás szakmai értelem nélkül.

Egyszerűen ha valaki beképzelt, rideg, durva, hazug stb. akkor külön kéne tőle folytatni az életet.

Az is lehet,hogy a házastársnak is van valamilyen defektje,és akkor így jól megvannak. :-)

A 6-ossal értek egyet,nagyon könnyen állít fel manapság az utca embere mindenféle diagnózist,bármiféle kézzel fogható dolog vagy szakértelem nélkül,fel se fogva,miféle károkat tudnak ezzel okozni.

Velem is előfordult,hogy ilyet mondott rólam a hátam mögött egy majdnem teljesen idegen ember,(csak együtt dolgoztunk néhány napot)és elég kényelmetlen helyzetbe hozott vele.

Arról nem is beszélve,hogy egy nárci vagy egy borderline is lehet mondjuk jó anya/társ/feleség,ha kezelik,akkor pláne.Ha pedig komoly veszélyt jelentene a környezetére az nem csak a párjának tűnne fel,hanem a gyámhatóságnak/iskolának is,és a gyerekeket biztosan elvennék tőle.

A szélsőségek amúgy általában egyedülállóak.(Úgy értem azok a típusok,akik annyira betegek,hogy az valóban összeegyeztethetetlen egy egészséges párkapcsolattal)