Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Együttélés » Hogyan mondjam meg páromnak...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan mondjam meg páromnak hogy az apukája miatt nem szeretnék összeköltözni?

Figyelt kérdés

Párom német származású, 3 éve vagyunk együtt. 25 évesek vagyunk. Együtt is élünk Magyarországon de tervezzük a kiköltözést. Egyenlőre a szüleinél tudnánk elhelyezkedni mert még akkor sem lenne pénzünk kint albérletre ha én munkát találnék, viszont neki a tanulmányai utolsó évét ott kéne befejeznie. Fel is ajánlották szülei kedvesen hogy lakjunk ott addig náluk, mert elég nagy házuk van.

Az apukájával van viszont gondom.

Ismerem a családját már jól, befogadtak engem, tudok minden problémájukról is és ez a baj.

Az apukája iszonyú kiabálós és kötözködős. Nem rejti véka alá az érzelmi kitöréseit akkor sem már ha én ott vagyok. Majdnem verekedésig fajuló ordibálásokat rendeznek le a feleségével és engem ez iszonyúan frusztrál mert nem számít az sem nekik ha ez étteremben vagy akár karácsonykor történik. (Régen verte is a feleségét)

Nekem nyugisabb a családom, ha bajunk van egymással durcáskodunk de később megbeszéljük, és ha megsértettünk bárkit bocsánatot kérünk de sohasem emelte fel senki még a hangját annyira hogy még az asztal is boruljon. Náluk ez totál ellentét. a Legkisebb beszólásokból epidemikus viták gerjednek és kimerülésig kiabálnak egymással. Ilyenkor én is ott vagyok mert a párom anyukája azonnal a karjaimba rohan sírni, pedig nem akarok beleszólni a kettőjük vitáiba. Nem az én dolgom. Iszonyúan sajnálom a nőt de nekem ez túl sok. Az apuka már biztos engem is szidott talán a jelenlétemben is, csak ugye még nem értem a nyelvüket teljesen, de azért ez lejön. (angolul társalgunk de már többet megértek németül mint amennyit beszélek)

Legutóbb is kint voltam náluk egy hetet ismét, de a folytonos ordibálás miatt már konkrétan olyan gyomor idegem lett hogy napokig enni sem tudtam. Hiába az évek, én ezt nem tudom megszokni. Inkább kívántam hogy csak szellem legyek a házban.

Párom próbál nyugtatgatni hogy mindez csak pozitív, hiszen azért nem tartják már magukat előttem sem mert teljesen elfogadtak. Oké, kösz, de ez a megtiszteltetés nekem nem megy. Egyszerűen nem érti párom hogy egy hetet alig bírok így náluk eltölteni, nemhogy velük éljek. Kijelentsem hogy nem költözöm amíg apukájára nem ad szájrácsot vagy most mi?:( valaki hasonló helyzetben?


2015. máj. 30. 01:08
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:
8-as jól mondta. Tisztelet a kivételnek. Sógornőm egy hónapig bírta apósékkal együtt, aztán elköltöztek. Ők szerencsésen megtehették, mert a férj jól keresett. Szülők rá akarták beszélni őket, hogy maradjanak, merthogy többet tudnak megspórolni, de sógornőm nem vállalta. Ő sem tudta helyretenni az apóst, pedig ő elég "kardos menyecske".
2015. jún. 9. 14:10
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!