Az úgy járható út, hogy a férfi vált állást azért, hogy együtt lehessen a párjával?

Tudom, hogy kicsit hülyén hangzk a kérdés de a barátnőmmel csak hétvégente találkozunk, mert egymástól 140 km-re dolgozunk. Nekik saját vendéglátó egységük van, és ő ott dolgozik, elég kevés a szabadnapja, és amikor szabad akkor is sok dolga van, mert a mezőgazdaságban is elég aktívan részt vesznek. Én mérnökként dolgozom egy távolabbi városban, mert itt végeztem az egyetemet, és itt kaptam egy tűrhető melót. Viszont akkor még az előző barátnőmmel laktam együtt, akivel azóta szétmentünk, és szétköltöztünk. Elég sokat vagyok egyedül délutánonként, és eléggé unalmas így, de viszonylag jó a fizetésem. Tudnék közelebb költözni, és egy közelebbi városban kapnék melót, ott viszont nagyon gyengék a fizetések. Már arról is volt szó, hogy náluk kellene dolgoznom, de nekem ahhoz nem fülik a fogam, mert kiesek a szakmámból, és nem akarom, hogy idővel az legyen, hogy amit más kemény munkával felépített, én abba csak bele ülök. Attól is tartok, hogy haza költözök nagy robajjal, és szétmegyünk, mert igazából egymás mellett hosszabb időt még nem töltöttünk el. Érdekes módon úgy érzem, hogy ő lesz az igazi, volt már barátnőm, de egyiket sem akartam elvenni, viszont mostanában folyamatosan azon jár az eszem, hogy megkérem a kezét, és ő is keményen célzott rá, hogy hozzám akar jönni, csak ez a patthelyzet tántorít el elég rendesen. Úgy érzem nincs megfelelő megoldás a helyzetre. Fél éve vagyunk együtt, de 9 éve ismerjük egymást, úgyh. elég friss a kapcsolat, de mégis elég régi.