Domináns, határozott férfi lenni, vagy szabad teret engedni a nőnek, hogy kiélje szabadságvágyát? Hogyan lehet jól egyensúlyozni ezek között?

Én határozott, domináns alatt most hétköznapibb dolgokat értek. Pl, eldönteni, merre menjünk, mit csináljunk. Hogy ne hagyjam rá folyton, hogy az legyen, amit ő akar, hanem néha igen is ragaszkodjak a saját ötleteimhez, szándékomhoz.

Sokáig abban a hitben éltem, hogy ahhoz, hogy a "párját a tenyerén hordozó partner" legyek (ilyen szempontból), azt kell tennem, hogy hagyom, hogy inkább azt csináljuk, amiket ő szeretne, gyakran rá is hagytam az ilyesmik kitalálását is, ha már annyira olyan személyiség. Vagy nem csináltam ügyet abból, ha valakikkel kiment kávézni, mert úgy éreztem, hogy bízok annyira a kapcsolatunkban, hogy ez nem jelenthet gondot.

Vagy ilyen téma a klasszikus "ki keres többet" kérdés. Ha többet keresek, akkor úgymond férfias, eltartó, biztonságot nyújtó fél vagyok, akire felnézhet, de akkor ő nem érzi annyira hasznosnak magát anyagilag. Ha meg ő keres többet, akkor ő a karrierista nő, akit hagyni kell szárnyalni.

Végül most azt kaptam a fejemhez, hogy én nem voltam elég férfi ebben, mert úgy illett volna, hogy ezeket azért én "vigyem". És elvárta volna, hogy kicsit jobban aggódjak érte, s ne engedjem csak úgy el kávézgatni, mert

<szerinte csak félvállról vettem az egészet>.

Mit nem látok jól szerintetek??? Mit csináljak másképp ezek után?