Miért viselkedem így az első, nagy veszekedés után?

Múlt héten elmondtam a dsérelmeimet a páromnak, aki hajlani kettőkor sem kímélve a szomszédokat (panel) kegyetlen hangosan ordítozni kezdett velem, majd hörögve és sírva olyanokat kiabált, hogy "takarodjak amerre akarok, húzzak vissza anyámhoz". Mindezt azután, miután én csendesen mondtam neki, hogy ha nem változtat azon, hogy nem foglalkozik velem, és a barátait helyezi előtérbe, akkor én bizony nem fogok tovább tűrni, költözök.

Azóta próbál változtatni (bár pár nappal a kiakadása után is egy rokon előtt kezdett cukkolni a múltbéli hibáimmal), de én mintha elhidegültem volna. Magam sem értem, mi történt. Talán ez egy védekező mechanizmus nálam, hogy nem akarom ismét átélni azt azt ordítozását... Ma szóvá tette, hogy miért nem csicsergek folyamatosan, mint ahogy szoktam. egyszerűen magam sem tudom miért. Talán egy világ dőlt bennem össze, mikor ordítozott a szomszédok füle hallatára hajnalban, és az elég lett volna, hogy kiszeressek belőle? Szerintetek újból lesz még jó kedvem a társaságában? Ő tényleg igyekszik jóvá tenni, de tudat alatt is távolságtartó vagyok. (Hozzá kell tennem, hogy 8 éve együtt vagyunk)